Ha a bibliai áthallásos, klasszikus nyomozós krimi-thrillereket nézzük, akkor a Hetedik jelenti kb. a csúcsot, ez a Horsemen (van egy másik, egy ausztrál Horseman, ami 2008-ban készült, na azt akartam megnézni, de ezt sikerült, így jártam), Jonas Akerlund rendezése és Michael Bay produkciója valahol a középmezőny aljában helyezkedik el, valahol a Dr.Csont és NCIS, CSI, stb. sorozatok idevágó részei között, azoknál e film csupán látványvilágának jóval igényesebb kidolgozottságában különbözik. Gyakorlatilag rögtön az elején képbe kerülünk, amikor konstatáljuk a gyűrött képű Breslin törvényszéki fognyomszakértő (Mennyi ilyen foglalkozás van! Csak azt nem értem, ha szakértek orvosi témában, akkor nyomozhatok is?), Dennis Quaid által elővezetett karakterének széthulló családját, szemlátomást zakkant nagyfiát, aki reggelihez vallásos műsort hallgat; már közepes thriller-műveltségű nézők is vágják, hogy a fiú biztos sáros lesz/volt valamiben. nem tévednek, ám a film e spoileres infó ismerete nélkül is rögtön az elején ki van herélve. A film harmadánál, amikor megcsípik Kristint (a tipikus ázsiai horrorfejű Ziyi Zhang), már tuti biztos, hogy egy tinihorrorba oltott biblikus trancsír-thriller van a terítéken, különösebb megfejtendő titkok nélkül. Ettől kezdve csak a különböző gyilkosságmódokban gyönyörködhetünk vagy szörnyülködhetünk, ahogyan szubkulturális szocializációnk engedi.

Akerlund meg sem erőlteti magát, hogy bármiféle titkot csempésszen a műbe, ráadásul a nyilvánvalót még jól a néző szájába is csócsálja, ellentételezésül csupán a tényleg skandináv minőségű, a borzalmas témája ellenére mégis esztétikus kivitelű képi világot tudja kínálni. Ez, mondjuk, egynek elmegy, de egy valóban izgalmas, netalán gondolatokat, asszociációkat is ébresztő, kultúrtörténeti és bibliai áthallásokkal gazdagon teletűzdelt, amolyan mirelit zöldborsókkal a nézők gerincén gurigázó thrillerhez édeskevés. Asanisimasa szerint ez 4/10.