Az itt nemrég emlegetett Eden Lake-jellegű, européer minimál-thrillerek sorába tartozik ez a francia-román remekmű is. 77 perc jeges, libabőrőző, de végletesen valósághű rémálom. Míg azonban az Eden Lake valamiféle társadalomkritikai mázzal bevont horrornak találtatott, az Ők című filmre akár a 12-es karikát is ki lehetne tenni, a láttatott vér- és brutalitásmennyiség miatt, (spoiler!) ha éppen ennek a korosztályos besorolásnak nem lenne a filmre nézve súlyos összecsengése. Az azonban mindenképpen tény, Csipkerózsika meséjével több véres jelenetet táplálunk bele gyermekünk pszichéjébe, mint amit itt látunk, bár az is igaz, hogy amit nem látunk, az viszont nagyon komoly horror. Terror. Terror-horror. A film zsenialitása éppen ez, hogy úgy döfi hasba a nézőt egy tompavégű cölöppel, hogy az ebből konkrétan semmit nem lát, csak érez. Ehhez a szimpla, de tökéletes effekthez még annak a hitelesítő bizonyítványnak a film elején és végén is gondosan sulykolt igazolása sem kell, mely azt közli a nézővel, hogy amiről ez a film mesél, az a valóságban is megtörtént események hű rekonstrukciója.
A sztori egyszerű, mint a százas szög, de mint sok példa mellett e film is kiválóan jelzi, egy jó thrillerhez messze nem kell tolsztoji mesefolyam. Itt az van, hogy egy Bukarest-környéki erdő közepén álló romantikusan lepukkant villában él egy helyes francia pár, a fiú ír, a lány tanít. Egy nap - bár a kötelező bajlós előjelekkel felvezetve - egy mélabúsan elköltött vacsora után a pár nyugovóra tér. A lány azonban az éj közepén felriad, valami gyanús neszt hall... Ennyi, itt szabadul a pokol, hogy aztán a film végén a gonosz kis ördögök vigyorogva csapják ránk azt a rohadt nagy kaput. Hogy kik vagy mik okozták a zajt, s hogy mi a film végkifejlete, az maradjon a film titka - a maximális szuszpenziós hatás eléréséhez javasolt a filmet este, egyedül, otthon megnézni. :D
David Moreau és Xavier Palud, a film írói és rendezői mertek szakítani azzal a klisével, hogy Románia-horror-Dracula, és inkább egy újsághírből kiindulva alkottak egy egyedi végkicsengésű sztorit, mely azonban minden ízében tipikus thriller. Ehhez csupán egy tökéletes helyszín kellett, valamint két olyan színész, akik hitelesen tudnak rémülten sikoltozni és nem félnek sötétben rohangálni, úgy, hogy a nézők eközben azt lássák, hogy baromira rettegnek. Ez színésztanoda első osztály, de nem is kell ennél több (sőt, ha ennél többet vinnének bele a játékba, az már e műfajhoz sok is lenne). Valamint jó ritmusérzék kell, hogy a néző a szereplőkkel együtt legyen belehajszolva az explicit őrületbe, itt nincs hiba ebben sem. Ütős darab ez, annyi szent, és a végén sem nyúl senki le érted, hogy felsegítsen. A valóság fájdalmas. Asanisimasa szerint e film: 9/10
