asanisimasa

Anima = lélek, átvitt értelemben: kísértet, szótagolva: asa-nisi-masa, magyarul: kivi-sévér-tevet, ahogy az Fellini 8 és fél című filmjében szerepel. Kérdések, javaslatok, ajánlatok, munka, állás, effélék: efespontasanisimasakukacgmailpontcom . A posztok végén lévő pontozás szimpla tetszési mutató, semmi több. Azt mutatja, hogy az adott film mennyire tetszett. A címkefelhő helyett használd a 'keresés' opciót a jobb oldali oszlopban. Kiválóan működik, ha egy szóra, egy kifejezésre, az adott rendező vagy színész családnevére keresel rá.

Friss topikok

17.Titanic Filmfesztivál, 2010. - 2.nap, péntek

2010.04.09. 20:11 efes

Hát, a második nap már jóval szürkébb lett:

Revans (Revanche), 2008 - Az osztrák Götz Spielmann Oscar-jelölt filmje túlnyomó részben úgy néz ki, mint egy a kritikusok által nagyjából jól sikerültnek kikiáltott, de itthon 10 ezres nézettséggel a mozikból néhány hét után eltűnő, tipikus magyar dráma. Sanyarú sorsok az élet pereméről, mintha krimi, de mégsem, ballada, dráma, komorság. Ettől persze, még lehetne jó film is, a Revans is majdnem az, de hogy igazán üssön a ballada, nem tömör. Hosszú a film, de nagyon. Ráadásul elkezdődik, mint egy windowsos gyári backscreen, majd folytatódik egy epizódként a Két férfi, egy eset-típusú német szociokrimiből: előre kurvák, gengszterek. A kurva ukrán és kokós, a gengszter piti, a strici nagymenő, ez megy át egy félresikerült Bóni és Kleide-sztoriba, ami az alsóstájer ingoványban landol, mint egy osztrák németre fordított Móricz-novella, mely azonban olyan nagyon komoly akar lenni, hogy közben a nagy igyekezet tudattalanul gonosz viccekkel szórja teli a szűkszavú bonyodalmat. Oszthatjuk a főszerepeket is, Gáspár Tiborra, Györgyi Annára, Rezes Juditra, Hirtling Istvánra, aki látta a filmet, az könnyen beazonosíthatja, mikor kire gondolok. Persze, nincs baj az eredeti színészekkel, hiteles és átélt alakítást nyújtanak, csupán arról van szó, hogy ezt a filmet mi itt már annyira ismerjük, hogy már nem nagyon van kedvünk nézni. De így azt is értjük, hogy mi lehetett az, ami az Oscar-jelölőket megragadta. Mondjuk, Hitchcockot én e filmmel kapcsolatban inkább békén hagynám, szuszpenzről szó sincs, minthogy thrillerről se, egy meglehetősen kacskaringósan felvezetett bosszúfilmet látunk, melyen azért Spielmann tud egy olyat csavarni, amely indokolttá teszi a film címét, és elég jól el is magyarázza azt, hogy miért revans az a bosszú. A végére így csak összejön egy pici katarzis is ezáltal, én is csak azért finnyáskodok, mert ilyen marketinggel akár az Utolsó idők, de főleg a Varga Katalin balladája is eljuthatott volna oda, ahol ez a film járt. Asanisimasa szerint: 7/10

Egy éjszaka a klubban (Un soir au club/One Night in the Club), 2009 - Én szeretem a jazzt, van néhány ezer lemezem Duke Ellingtontól Charlie Parkeren, Coltrane-en, Miles Davisen át Thelonius Monkig, Mingusig, nem kihagyva a fehéreket, Stan Getzt, Mulligant, Chet Bakert, de ezen a filmen majdnem halálra untam magam. Pedig maga a jazz, mint zene a film egyik főszereplője, kvázi a főszereplő eccervót zongorista, olyan Keith Jarrettbe bújt Bill Evansosan tolja, és ezzel nincs is baj. Azzal már inkább, ahogyan ő és a többi szereplő végigszenvelgi a filmet, amely hálistennek, csak egyetlen éjszaka története. A hajdani jazzongorista egy vidéki kiküldetésen leragad egy vidéki jazzklubban, ahol újra fogylul ejtik démonai, az alkohol, a fekete-fehér billenytúk, no meg a szép tulajnő, aki énekesnő is. Szóval, a filmben a pasi küzd a démonaival, szól a jazz, küzd a démonaival, mint Boguslaw Linda a fázós eszkimó asszonnyal, szól a jazz, megtörténik a tragédia, szól a jazz, zongorista homlokába hulló fürtökkel bűvöli a zongizongorát, szól a jazz. Sajnos, a film unalmas közhelygyűjtemény egy mára periférikussá vált műfaj fogalomköréből. All That Jazz, persze. Én tudom mit akarsz mondani, de NEM JÖN ÁT. Nekem is alig, aki meg élből nem szereti a műfajt, annak még ennyire sem. 3/10, legfeljebb. Pedig a rendező szimpatikus, pocakos bácsi: Jean Achache. Filmje viszont nem több egy midlife crisison túli nosztalgikus melódiánál. És azt is inkább csak hallgatnám. Nézni rossz.

Suttogás a szélben (Sirta la gal ba/Whisper with the Wind), 2009 - Az előbbi uncsi mélabút a végére friss hegyi szellő fújta el, Insallah. Shahram Alidi iraki filmje az iraki kurdok szomorú sorsát dolgozza fel egészen sajátos, fantáziadús és sablonmentes képi világgal. A filmet egyszerre hatja át valami naiv báj, néhol mélységes szomorúsággal, néhol vad dühvel, néhol furcsa, majdnem szürreális humorral keverve, de a mélyben, mégis nyilvánvalóan egy kortárs kurd nemzeti filmeposz megteremtésének igényével. Mam Baldar, a táskarádiós postás és a kurd Tilos Rádió a gonosz irakiak ellen. Érdekes film, nem ragozom túl, nézze meg, aki nem látta: 8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://asanisimasa.blog.hu/api/trackback/id/tr551908176

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Regénytár · http://www.regenytar.hu 2010.05.03. 13:06:47

Ezen az íráson felbuzdulva tegnap megnéztem a Revansot, és a Regénytárra írtam róla egy jegyzetet. Ha érdekel benneteket, és elfogadjátok tőlem a mélyenszántó szakszerűtlenséget, akkor itt olvashatjátok el: www.regenytar.hu/film.php?id=1382#film
kösz és bocs.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.05.03. 13:50:20

@Regénytár: Jó ez a valszínűség-pont meglátás, így ahogy te levezeted, el is fogadom. Valóban nincs ebben a filmben ilyen, de szerintem lehet, hogy éppen ez a hibája is. Olyan való, olyan igaz, hogy (számomra) már érdektelen, sőt unalmas. Relatíve, persze. Épp az alkotó művész ujjlenyomata hiányzik belőle, mely ugyan picit (de csak egy picit!) elferdíti, mondom én, megszerkeszti az anyagot, ám éppen ettől válik műalkotássá, nem pedig a valóságból, ügyes és figyelmes szemmel kivágott képszekvenciává. A másik meg, hogy tényleg szinte minden pillanatban azok a félbesikerült magyar filmek jutottak eszembe, melyekkel minden Filmszemlén szembesülünk, bűn és bűnhődés, avagy "művészi krimi", zsáner vagy szerzői film, stb, blabla.
süti beállítások módosítása