Hát, a második nap már jóval szürkébb lett:
Revans (Revanche), 2008 - Az osztrák Götz Spielmann Oscar-jelölt filmje túlnyomó részben úgy néz ki, mint egy a kritikusok által nagyjából jól sikerültnek kikiáltott, de itthon 10 ezres nézettséggel a mozikból néhány hét után eltűnő, tipikus magyar dráma. Sanyarú sorsok az élet pereméről, mintha krimi, de mégsem, ballada, dráma, komorság. Ettől persze, még lehetne jó film is, a Revans is majdnem az, de hogy igazán üssön a ballada, nem tömör. Hosszú a film, de nagyon. Ráadásul elkezdődik, mint egy windowsos gyári backscreen, majd folytatódik egy epizódként a Két férfi, egy eset-típusú német szociokrimiből: előre kurvák, gengszterek. A kurva ukrán és kokós, a gengszter piti, a strici nagymenő, ez megy át egy félresikerült Bóni és Kleide-sztoriba, ami az alsóstájer ingoványban landol, mint egy osztrák németre fordított Móricz-novella, mely azonban olyan nagyon komoly akar lenni, hogy közben a nagy igyekezet tudattalanul gonosz viccekkel szórja teli a szűkszavú bonyodalmat. Oszthatjuk a főszerepeket is, Gáspár Tiborra, Györgyi Annára, Rezes Juditra, Hirtling Istvánra, aki látta a filmet, az könnyen beazonosíthatja, mikor kire gondolok. Persze, nincs baj az eredeti színészekkel, hiteles és átélt alakítást nyújtanak, csupán arról van szó, hogy ezt a filmet mi itt már annyira ismerjük, hogy már nem nagyon van kedvünk nézni. De így azt is értjük, hogy mi lehetett az, ami az Oscar-jelölőket megragadta. Mondjuk, Hitchcockot én e filmmel kapcsolatban inkább békén hagynám, szuszpenzről szó sincs, minthogy thrillerről se, egy meglehetősen kacskaringósan felvezetett bosszúfilmet látunk, melyen azért Spielmann tud egy olyat csavarni, amely indokolttá teszi a film címét, és elég jól el is magyarázza azt, hogy miért revans az a bosszú. A végére így csak összejön egy pici katarzis is ezáltal, én is csak azért finnyáskodok, mert ilyen marketinggel akár az Utolsó idők, de főleg a Varga Katalin balladája is eljuthatott volna oda, ahol ez a film járt. Asanisimasa szerint: 7/10
Egy éjszaka a klubban (Un soir au club/One Night in the Club), 2009 - Én szeretem a jazzt, van néhány ezer lemezem Duke Ellingtontól Charlie Parkeren, Coltrane-en, Miles Davisen át Thelonius Monkig, Mingusig, nem kihagyva a fehéreket, Stan Getzt, Mulligant, Chet Bakert, de ezen a filmen majdnem halálra untam magam. Pedig maga a jazz, mint zene a film egyik főszereplője, kvázi a főszereplő eccervót zongorista, olyan Keith Jarrettbe bújt Bill Evansosan tolja, és ezzel nincs is baj. Azzal már inkább, ahogyan ő és a többi szereplő végigszenvelgi a filmet, amely hálistennek, csak egyetlen éjszaka története. A hajdani jazzongorista egy vidéki kiküldetésen leragad egy vidéki jazzklubban, ahol újra fogylul ejtik démonai, az alkohol, a fekete-fehér billenytúk, no meg a szép tulajnő, aki énekesnő is. Szóval, a filmben a pasi küzd a démonaival, szól a jazz, küzd a démonaival, mint Boguslaw Linda a fázós eszkimó asszonnyal, szól a jazz, megtörténik a tragédia, szól a jazz, zongorista homlokába hulló fürtökkel bűvöli a zongizongorát, szól a jazz. Sajnos, a film unalmas közhelygyűjtemény egy mára periférikussá vált műfaj fogalomköréből. All That Jazz, persze. Én tudom mit akarsz mondani, de NEM JÖN ÁT. Nekem is alig, aki meg élből nem szereti a műfajt, annak még ennyire sem. 3/10, legfeljebb. Pedig a rendező szimpatikus, pocakos bácsi: Jean Achache. Filmje viszont nem több egy midlife crisison túli nosztalgikus melódiánál. És azt is inkább csak hallgatnám. Nézni rossz.
Suttogás a szélben (Sirta la gal ba/Whisper with the Wind), 2009 - Az előbbi uncsi mélabút a végére friss hegyi szellő fújta el, Insallah. Shahram Alidi iraki filmje az iraki kurdok szomorú sorsát dolgozza fel egészen sajátos, fantáziadús és sablonmentes képi világgal. A filmet egyszerre hatja át valami naiv báj, néhol mélységes szomorúsággal, néhol vad dühvel, néhol furcsa, majdnem szürreális humorral keverve, de a mélyben, mégis nyilvánvalóan egy kortárs kurd nemzeti filmeposz megteremtésének igényével. Mam Baldar, a táskarádiós postás és a kurd Tilos Rádió a gonosz irakiak ellen. Érdekes film, nem ragozom túl, nézze meg, aki nem látta: 8/10