A Vanília égbolt az új hollywoodi rendező-nemzedék sokak által egyik legtehetségesebbjének tartott Cameron Crowe az önéletrajzi ihletésű Majdnem híres sikerét követő munkája, ami már születése pillanatában majdnem biztosan slágergyanús szerzeménynek volt tekinthető. Minden bizonnyal abszolút tuti húzás abban az értelemben, hogy Cameron Diaz, Penelope Cruz, valamint Tom Cruise és Kurt Russel együttes szerepeltetése előre kiszámítható sikerrel kecsegtet, mind hím-, mind nőnemű rajongói oldalról. És azért szerzemény, mert igaz, bevallottan, korántsem eredeti műről van szó. Alejandro Amenábar spanyol rendező 1997-ben készült Nyisd ki a szemed című sci-fi thrillerje már komoly sikert aratott a Philip K.Dick nevét ismerők elég széles körében. Crowe, Tom Cruise és a producer, Paula Wagner is látták e légies hangulatú filmet, amely olyan nagy hatással volt rájuk, hogy azonnal megszületett a döntés: újra kell forgatni ezt a filmet, Amerikában, amerikaiaknak és amerikaiul. Becsületükre legyen mondva, minden nyilatkozatukban megemlítik az eredeti spanyol film érdemeit, és az ő változatuk sem lett rosszabb. Mondhatni, ugyanazt a filmet forgatták le, csak más helyszíneken, más szereplőkkel, bár Penelope Cruz az eredetiben is játszott, ráadásul ugyanazt a szerepet, Sofiá-t, az ifjú és léha sajtómágnás életébe hatoló igazi, nagy és tiszta szerelmet, de azért jócskán megtűzdelték sajátos, amerikai ízekkel is. David Aames (Tom Cruise), a fiatal média-mogul beceneve Varangypolgár, ami vicces utalás Orson Welles örökbecsű Aranypolgárjára, akinek mintájául egy valódi sajtóbirodalom valóságos feje szolgált. David kocsija Ford Mustang, ami önmagában legenda, s egy parti alkalmával egy másik legenda, John Coltrane szaxofonozik, igaz csak egy hologram-kivetítőn, mivel már vagy harmincöt éve halott a jazz egyik legnagyobb alakja. Múltjára visszaemlékező flash-ekben pedig az amerikai kultúra és közélet számos ismert alakja tűnik fel, Gregory Pecktől Bill Clintonig oda és vissza.

A Vanília égbolt egy Monet festményen látható, amely David luxuslakásának falán függ, édesanyja véleménye szerint amikor a fiú ilyennek fogja látni az eget, tudnia kell, fontos döntés előtt áll. David igazi playboy, iszonyú gazdag és legalább annyira könnyelmű, a pénzéért és hatalmáért sohasem dolgozott meg, mindenét apjától örökölte, ám komoly döntést még sohasem hozott. Játszi könnyedséggel lép túl szerelmeken, barátságokon, vallva, hogy New Yorkban amúgy is mindenki hazudik, a pénzen kívül semmit sem ismer. Egyszer azonban berobban az életébe egy gyönyörű lány, aki egyszerű kedvességével, tisztaságával ráébreszti David-et, mennyire értelmetlenül telt eddigi élete. Ám volt partnerével a szakítás tragikusan alakul, David fejében minden összezavarodik. Emlékképek és rémálmok váltják egymást, közben gyilkossággal gyanúsítják. Ő pedig azt sem tudja, ébren van, vagy álmodik.

A film egészében és nagyjából a Mátrix által ezidőtájt felvezetett vonalba sorolható, mentesen annak agyondizájnolt világától és nagyzoló álfilozófiájától. David Neo-val ellentétben hús-vér figura, aki nem egy misztikus virtuális világba zuhan bele, összeomlása életéből törvényszerűen adódik, ám a (lehetséges) kiút hasonló. Légy tisztában önmagaddal és felelősséggel vállald tetteid következményeit, akkor talán jobbra fordulnak a dolgok. Csavaros a történet, Cruz és Diaz művésznők bájosak, Tommy boy sármőr, mint mindig, a vég pedig meredek. Nekem ugyan jobban tetszett az eredeti, de ha nem láttam volna, mint nyilván sokan, azt mondanám: rendben van ez a mozi. (2002.01.22.)

Asanisimasa: 7/10