Sietve leszögezném, hogy ez egy igazi "ordibálós dráma", mivel legutóbb egy menő filmes blogon olvastam ilyen definíciót: a blogger en bloc utálta az olyan drámákat, amikben "ordibálnak". Szíve-joga, bár ettől nyilván nem nő szakmai ázsiója. Hát, ti tudjátok - mondom Parti Nórával a Karlós bankreklámból... De amúgy a cím sem árul zsákbamacskát: a Sárdobálókban bizony mindenki mindent hány a másikra, egy család válás utáni apokaliptikus széthullásának vagyunk tanúi. Az efféle legfeljebb akkor megy síri csendben, ha a felek történetesen süketnémák. De az egymáshoz vágott edények nyilván ott is csörömpölnek...
Apa már régen elköltözött egy új, fiatalabb csajhoz, karon ülő csecsemővel jön ki az ajtóba, nyilván megint a túlkompenzált kapuzárási pánik. Anya gyűrte egy darabig, de aztán lassacskán ő is összeszűrte a levet a szomszéddal. A két iker nagyfiú anyával él, de sok köszönet bennük sincs: Thierry agresszív, kötözködő, békétlen alkat, míg Francois szájában megalszik a tej. Thierry ráadásul anyját ipari robotgépnek tekinti, a közeledő szomszéd kiutálása érdekében teljes mellszélességgel küzd. Az ilyenkor kötelezően bekövetkező tragédia nincs már messze...
Joachim Lafosse szikár és szűkszavú, néhány szereplős balladisztikus drámája hitelesen és valódi drámai erővel meséli el nekünk e család történetét. A tanulság szintén szűkszavú, és meglehetősen közhelyes is: viszont nem árt sulykolni, hiszen bárki bármerre néz, mindenfelé láthat az egymásra figyelés, az egymásnak teendő kölcsönös engedmények és a minimális kommunikáció hiánya miatt széthulló családokat. Egy ilyet például e filmben, így a közhelyes tanulságot nem árt talán lassan és érthetően mindenkinek még egyszer jól az agyába vésni. Anya szerepében Isabelle Huppert nevéhez méltóan megrázóan alakít, nem véletlenül tartják őt az egyik legnagyobb francia drámai színésznőnek, pedig azért elég jó a mezőny arrafelé. Thierry szerepében Jérémie Renier, a Dardennes-testvérek filmjeinek állandó, emblematikus szereplője Huppert méltó partnere: szinte robban minden egyes pillanatban, végül aztán pusztít is. Azután már eggyel kevesebben ordibálnak ebben az igen szomorú családi drámában. Asanisimasa: 7/10
