asanisimasa

Anima = lélek, átvitt értelemben: kísértet, szótagolva: asa-nisi-masa, magyarul: kivi-sévér-tevet, ahogy az Fellini 8 és fél című filmjében szerepel. Kérdések, javaslatok, ajánlatok, munka, állás, effélék: efespontasanisimasakukacgmailpontcom . A posztok végén lévő pontozás szimpla tetszési mutató, semmi több. Azt mutatja, hogy az adott film mennyire tetszett. A címkefelhő helyett használd a 'keresés' opciót a jobb oldali oszlopban. Kiválóan működik, ha egy szóra, egy kifejezésre, az adott rendező vagy színész családnevére keresel rá.

Friss topikok

Ne szólj senkinek (Ne le dis a` personne/Tell No One, 2006)

2010.05.24. 15:11 efes

A Ne szólj senkinek egy olyan film, amit -bár alapvetően nem szeretem a remake műfaját- szívesen megnéznék egy profi, thrillerben jártas rendező (mondjuk Fincher...) felfogásában, akár egy közepesen lejárt szavatosságú sztárral, mint pl. Tom Cruise, valamint egy nagyobb szkriptdoktori konferencia után. Mert a tapasztalt színészként ismert Guillaume Canet 2006-os rendezői próbálkozása, így, ahogy áll, a díjözön ellenére, majdnem nézhetetlen, mintegy bizonyítékául annak, hogy aki jó színész, az nem biztos, hogy rendezni is tud. (Ergo, nem lehet mindenki Clint Eastwood, vagy Robert Redford.)

Hogy majdnem megakad a film a torkunkon, az nem a több mint két órás vetítési időn múlik, hiszen van annyi történés a filmben, ami indokolná a relatív hosszúságot. Harlan Coben sok mindent belezsúfolt regényébe, melyből e film készült, ami abba a műfajba talán belefér, ám egy filmbe már soknak tűnik. Egy tapasztalt direktor, tapasztalt dramaturgi segédlettel még talán tudott volna rendet vágni a történetben, amely így lehetne egy valóban izgalmas, szövevényes thriller, megyilkolt, majd titokzatosan feléledt feleséggel, paranoiás üldözésekkel, gonosz politikusokkal és jófej gengszterekkel, Canet azonban ennek megrendezéséhez sajnos kevés volt.

Mondjuk, a krimi, vagy thriller műfajában a legszerencsétlenebb szerkezet az, amikor az egész műben lilázunk, meg hangulatot próbálunk kelteni, feszültséget fokozni, felmondani Hitchcock-órán a suspenze-leckét, hogy aztán a fináléban -a kulcsszereplő által monológban előadva!- magyarázzunk el mindent. Ilyenkor nyugodtan élhetünk a gyanúperrel, hogy az alkotó bizony meg akarta úszni a rafinált cselekményszervezéssel járó bonyodalmakat. E filmben is két órán át nézünk, mint Rozi a moziban, hogy az utolsó néhány percben valaki elmagyarázza, amit eddig láttunk, az mi volt. De OK. Legyen így. Viszont akkor legalább legyen a néző olyan feszültség alatt tartva, hogy eddig már lekaparta az arcát az izgalomtól, és alig várja, hogy valaki felkattintsa a villanyt, hogy visszaragasztgathassa a cafatokat. De nem. Canet lagymatag ritmusú, tétova, hiteltelen és indifferens színészekkel telepakolt, borzalmasan vontatott és unalmas jelenetsorral traktálja a nézőt, melyek tobzódnak a nevetségesen béna fordulatokban és rosszul alkalmazott műfaji klisékben. Ráadásul mindezt csakis azért, hogy a végén az egyik szereplővel néhány mondatban elmesélje, amit addig kellett volna látnunk... Szóval ez nagyon rossz volt, a filmet csakis saját felelősségre ajánlom fogyasztásra. Én is inkább mentem volna helyette fagyizni, vagy mittudomén. Asanisimasa: 3/10

A bejegyzés trackback címe:

https://asanisimasa.blog.hu/api/trackback/id/tr612027745

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Seraphin 2010.05.25. 14:20:17

Én olvastam a regényt, az izgalmas volt, jól sikerült krimi, a filmből 15 percet bírtam nézni, megaludt a a tej a számban és hagytam inkább a csudába az egészet.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.05.25. 18:00:34

@Seraphin: Igen, ezt érezhettem én is. Látni az alapanyagban a lehetőséget, de a megvalósítás igen gyatra. Csodálkozom a sok díjon...
süti beállítások módosítása