asanisimasa

Anima = lélek, átvitt értelemben: kísértet, szótagolva: asa-nisi-masa, magyarul: kivi-sévér-tevet, ahogy az Fellini 8 és fél című filmjében szerepel. Kérdések, javaslatok, ajánlatok, munka, állás, effélék: efespontasanisimasakukacgmailpontcom . A posztok végén lévő pontozás szimpla tetszési mutató, semmi több. Azt mutatja, hogy az adott film mennyire tetszett. A címkefelhő helyett használd a 'keresés' opciót a jobb oldali oszlopban. Kiválóan működik, ha egy szóra, egy kifejezésre, az adott rendező vagy színész családnevére keresel rá.

Friss topikok

Solaris (2002)

2010.06.16. 09:35 efes

Ez egy olyan film, amely biztos, hogy meg fogja osztani a közönséget pro és kontra, hiszen egy legenda, Stanislaw Lem lengyel író sci-fijének, illetve és ezzel kapcsolatban, Andrej Tarkovszkij orosz rendező-zseni filmjének, a Solarisnak újrafeldolgozásáról van szó. Lem a scifi műfajának egyik alappillérét írta meg e címmel, melyből Tarkovszkij forgatott filmlegendát. Szinte vallásos értelemben vett hívei vannak mindkettőnek. Egy kicsit talán én magam is közéjük tartozom, ezért rögtön az elején megvallom, komoly prekoncepciókkal ültem be erre az (akkor, 2003 márciusában) új amerikai filmre, amelyet szintén Solaris címmel illettek készítői. Istenem, mi lesz ez már megint? - fanyalogtam már jó előre. Rosszul tettem.

James Cameron producer (pl. Titanic, Avatar) és Steven Soderbergh rendező (pl. Traffic, Erin Brokovich, Ocean's-sorozat), miután megvívták sokéves harcukat a kötelező megfilmesítési jogokért, egy nagyon szép és ízléses, amerikai viszonylatban mindenképpen példaértékű feldolgozást készítettek az előbb említett mesterek munkái alapján. E filmből sugárzik a tisztelet a mesterek iránt, igaz, ez őket egyáltalában nem érdekli. Részint azért, mert Tarkovszkij már régen elhunyt, részint azért, mert Lem nem kíváncsi a végeredményre. Hiába, ő még a régi vágású írók közül való, önérzetes, ám üres pénztárcájú. Igaz, neki már Tarkovszkij változata sem tetszett, pedig az már harminc éves. Az alkotók mégis tisztelettel nyúltak a nemes alapanyaghoz, nyilván megérintette őket a filozofikus mű tisztasága, transzcendentális elvonatkoztatottsága. Itt ugyanis nem holmi lézerkarddal hadakozó űrmeséről, vagy ufóval röpködő szörnyekről van szó, nincs akció. Kérdések vannak csupán, amire nincsenek válaszok, csak választások, ahogy a film egyik szereplője is fogalmaz. Másként cselekszünk-e, ha újra megtehetjük azt, amit egyszer már elrontottunk? Vagy ugyanúgy tévedünk újra, meg újra? Ki tudunk-e lépni bezárkózott, szabályokkal és rutinokkal gúzsbakötött egónkból, és képesek vagyunk önzetlen és feltétlen szeretetre? Tudunk-e emberek maradni, ha szembekerülünk nálunk többel, hatalmasabbal, és efféle más dolgok vannak e filmben.

Persze, azért nézhetjük szerelmes filmként is (George Clooney & Natascha McElhone), hiszen az elmesélhető "felülete" a filmnek ez: az orvost egy titokzatos bolygó körül keringő űrállomásra küldik, ahol furcsa dolgok történnek, talán a bolygóból sugárzó valami hatására. Itt valamiféle pszichózis alatt újraéli hajdani, tragikus végű kapcsolatát szerelmével, aki, talán a bolygó hatására, megelevenedik. Az orvos azonban kétségek közt őrlődik, aztán dönt saját, és a lány sorsa felől. Persze, közben történnek más, fontos dolgok is, a lényeg azonban most nem ezeken van, hanem hogy mi legyen, és főleg hogyan?

Soderbergh nem másolja Tarkovszkij filmjét, nem egyszerű remake-et készít. A nagy orosz előd inkább inspirálja, elsősorban a hangulatával, bár Clooney is döbbenetesen emlékeztet az orosz főszereplőre, Anatolij Szolinyicinre, itt inkább a szerelmi szál körüli kérdéseken van a hangsúly. Ehhez a lassú, elgondolkoztató, lebegő filmhez kitűnő atmoszférát varázsol Cliff Martinez üveghangokon játszó, szférikus zenéje.

Az expresszív operatőri munka (Soderbergh!) tökéletesen szolgálja a történet álomszerű, mozaikos elbeszélő-technikájának (szintén Soderbergh!) megjelenítését. A film kiállítása (természetesen) tökéletes, de most nem a különböző speciális effekteken a hangsúly, sokkal lényegesebb volt a Solaris körül keringő űrállomás szűk szobácskáinak, klausztrofóbiás tereinek megjelenítése, valamint a szinte lélegző, lüktető, hatalmas élő, organikus égitest ábrázolása. Kék-szürke, illetve ibolya-narancs. A jelen filmkínálatban rendkívüli, figyelemre méltó, szép alkotás ez, de csak elsősorban elhivatottaknak, filozofálgatásra hajlamosaknak! És talán a Tarkovszkij hívőknek is...
Asanisimasa: 8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://asanisimasa.blog.hu/api/trackback/id/tr40790112

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ChrisDry · http://www.chrisdry.com/ 2010.01.26. 16:40:13

Egyetértünk, meglepően jó lett, a hangulata hozta azt amit vártam, talán többet is, Tarkovszkij is jó, de más, viszont mindig öröm, ha valami olyat pakolnak hozzá akár színészi játékban akár pici apróságokban amivel zamatosabb lesz és befogadhatóbb a sci-fi iránt nemcsak annyira elszánt fanoknak is mint én, hanem a laikusabbaknak is. 8/10. Tarkovszkij-féle: (9/10)

chabba (törölt) 2010.06.16. 10:08:55

Anno nekem is nagyon tetszett, bár akkor egyedül maradtam a véleményemmel. Egyetlen rész van benne, ami borzasztóan idegesített, ez pedig az egyik vacsorajelenet, ahol arról beszélnek, hogy van-e isten, matematikai valószínűség-e a létezésünk, és a főszereplőnő azt az érvet hozza fel, hogy ha nincs isten, akkor mi más magyarázná azt, hogy mi (emberek) tudatában vagyunk a halandóságunknak (WTF?). És erre a Clooney-főszereplő nem tud reagálni (WTF?)

Sajnos a könyvet nem olvastam és lehet, hogy ez onnan van, de ez a rövidke párbeszéd olyannyira buta, ostoba volt, hogy még évekkel később is eszembe jut, hogy milyen durván nem illett a filmbe.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.06.16. 10:53:03

Az, hogy Clooney (Kris Kelvin) nem tud reagálni, az azért van, mert ő végig tépelődik, ő maga is válaszokat keres. Ez a szerepe a filmben. Hogy ez a dialóg konkrétan hogy volt, nem emlékszem, hát éve láttam a filmet, lem könyvét szerintem 25 éve olvastam, a Tarkovszkij-filmet dettó kb akkor láttam. Úgyhogy passz, hátha jön valaki, aki tudja mi ez.

chabba (törölt) 2010.06.16. 12:49:22

@efes: abban a jelenetben még pont nincs tépelődés. Egy baráti vacsora volt még jóval a főszereplőnő halála előtt.

Egyébként ami miatt igazán zavaró volt, hogy az érv a beszélgetés/baráti vita menetében önmagában nettó baromság (vagy finomabban ignoratio elenchi), amit a főszereplő intellektusának át kellett volna látnia és érdemben reagálnia ahelyett, hogy azt válaszolja, nem tudja. Maga a vita érdekes és helyénvaló volt, de a Kelvin által megfogalmazott materiális érveket olyan módon gyengíteni, hogy egy mondat erejéig kikapcsolják a főszereplő iq-ját, majd visszakapcsolják, nagyon olcsó húzás.
süti beállítások módosítása