A kertben kissé ugyan modoros, de ezzel együtt elbűvölő és harmatosan üde szlovák film, Martin Sulik alkotása. Picit ugyan feleslegesnek érzem az erőltetett, írott regény fejezeteire szakaszolt narrációt, talán elég lett volna a jó öreg leblende-fekete-felblende is a jelenetek lapozásszerű tagolására, kissé ugyan eltúlzottan művészies-misztikus hatást kelt néhány jelenet (a fordított írás, Helena levitációja), ám ezt nyugodtan fel lehet írni a filmet átható naiv, Vissza a természetbe! rousseau-i iránymutatását (melyet ugyan maga, 
a francia filozófus sohasem mondott) magáévá tevő szemléletmód számlájára. Eképpen a film leginkább egy filozófiai tételfilm, azonban ennek igencsak szórakoztató.
A főhős, Jakub, tanár a városban, férjes asszony szeretője, akit az apja tehetségtelen naplopónak tart, egy nap felkerekedik, hogy megkeresse nagyapja tanyáját, valahol az isten háta mögötti szlovák hegyekben. A súlyosan városi Jakub kezdetben idegenül mozog a rozoga házban, azonban néhány csodás és több kevésbé csodás esemény hatására megízleli és megszereti a vidéki élet ízét, ami egész életére, családi és szerelmi kapcsolataira nézve is óriási hatással bír. Sulik a film minden csodásan fényképezett kockáját a városból vidékre migrálás eszméjének szenteli, olyannyira, hogy az egyik jelenetben maga Rousseau is megjelenik egy felhőmintás Citroen "kacsában". De megidéződik Assisi Szent Ferenc is egy birkapásztor alakjában, szintén a szegénység és természetközeliség prófétájaként, Jakub szívét pedig egy csodatévő szűz ejti rabul. A néző arcára a film folyamán egyre szélesebb mosoly ül, a végén pedig elégedetten bólogat: "Minden úgy van, ahogy lennie kell". Asanisimasa: 8/10
