asanisimasa

Anima = lélek, átvitt értelemben: kísértet, szótagolva: asa-nisi-masa, magyarul: kivi-sévér-tevet, ahogy az Fellini 8 és fél című filmjében szerepel. Kérdések, javaslatok, ajánlatok, munka, állás, effélék: efespontasanisimasakukacgmailpontcom . A posztok végén lévő pontozás szimpla tetszési mutató, semmi több. Azt mutatja, hogy az adott film mennyire tetszett. A címkefelhő helyett használd a 'keresés' opciót a jobb oldali oszlopban. Kiválóan működik, ha egy szóra, egy kifejezésre, az adott rendező vagy színész családnevére keresel rá.

Friss topikok

Madárijesztő (Scarecrow, 1973)

2010.11.09. 19:00 efes

Olyan ez a film, mint amilyenek a Bud Spencer-Terence Hill filmek lehetnének, ha azok nem adnák olyan olcsón, nem merülnének ki a méretes parasztlengők és bárgyú pofákat vágva előadott kaki-puki poénok óvodás szintű szórakoztatásában. Nem csak a színészeken múlik, bár nem kérdés, hogy Gene Hackman jobb színész Bud Spencernél, és Al Pacino se mérhető össze Terence Hill-lel, ami ezúttal nem a szőke, égszínkékszemű bájgúnárt fényezi. Vannak olyan filmesek, akik bőven megelégszenek azzal, hogy a közönség elsődleges igényei alá mennek, és ha az kacag, akkor a dolog elintézettnek van tekintve, és van olyanok, aki egy picit mélyebbre szeretnek nyúlni, kicsit többről szeretnek beszélni, minthogy vannak a rosszak és vannak jók, és a végén győz a jó: Jerry Schatzberg Madárijesztő című filmjében legalábbis ez utóbbira tesz kísérletet.

A Hackman által alakított bumfordi, zsémbes, problémáit előszeretettel ökleivel rendező Max és az izgága, vicces kedvű, beszédes, de kedves Lion (Pacino) valahol a néptelen országúton találkoznak, miközben stoppolni szeretnének. Lionnak kemény munkájába kerül, hogy társául szegődjön a mogorva, hat évnyi sitt után szabadult Max-nek, azonban végül elválaszthatatlan barátokká válnak, s együtt haladnak immár közös céljuk, egy Pittsburghben megnyitandó autómosó megnyitása felé. Az út azonban több buktatót tartalmaz számukra, mint azt szeretnék.

A Madárijesztő alapvetően egy vagabund road-movie. Történéseinek következtében két főszereplője tulajdonképpen ellentétes irányú személyiségfejlődésen megy keresztül, Max életrevalóbbá, szeretetre méltóbbá válik, Lion pedig... Nos, az ő sorsa ezzel éppen ellentétes irányba halad, a film keserédes alaphangulatának keserűbb felhangjait megadva. Az "édesebb" hangok Max felemelkedését kísérik, miközben azért nem feledjük, ebben Lionnak milyen óriási szerepe van.

Zsigmond Vilmos levegős képkompozíciói kitűnő játékteret adnak a két tökéletesen ellentétes habitusú, ekkor még pályája elején járó nagy színésznek, egyben érzékletesen mutatja meg azt az amerikai tájat, mely egyszerre csodálatos és embert próbálóan kemény vidék. Schatzberg annak idején Cannes-ban Arany Pálmával díjazott filmjében hús-vér karaktereket, összetett emberi sorsokat mutat meg a maga természetességében, mindenféle katedraízű moralizálástól mentesen. Ritkaság alapvetően hollywoodi filmben, a hetvenes évek elején, bármiféle szociális érzékenységet, bármiféle realista igényű környezetábrázolást fellelni, a Madárijesztő ebben is kivétel, mely azonban sikerrel kerüli a túlzott dokumentarizmus száraz tárgyilagosságának nézőtaszító csapdáját is. Kissé ugyan komótos, de alapvetően emberi, megható film, érvényes figurákkal és megoldással. Asanisimasa: 8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://asanisimasa.blog.hu/api/trackback/id/tr232436530

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr. No 2010.11.11. 16:18:08

A Bud Spencer-Terence Hill-filmekre tett dehonesztáló megjegyzéseket fiúgyermekem nevében kikérem magamnak!

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.11.11. 19:32:41

@Dr. No: Miért, ezek idióta baromságok, még akkor is, ha én magam is megnézem a Különben dühbe jövünket 192-jére... Csak tudni kell, hogy ez azért bohóckodás.

Dr. No 2010.11.12. 17:52:18

@efes: Tévedés! Nem idióta baromságok, hanem az élet Nagy Kérdéseire nyitják a világra csodálkozó gyermek szemét, mint pl. Bud Spencer erősebb-e még apánál is, illetve mi lenne a végeredmény, ha Terence Hill és Fantomas összecsapnának stb.

De látom, hogy az Ed Wood-esztétika alapjaira (miszerint a "szép" kulcsfogalma az átélés) valami rideg értelmiségi attitűddel tekintesz.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.11.12. 18:14:52

@Dr. No: Ezekkel tisztában vagyok. Amikor gyerek vagyok, így gondolom, de amikor felnövök, akkor nem. Ez az edwoodozás, meg fúapámabadszpenszerezés, főleg értelmiségi körben, hogyismondjamcsak: éppolyan sznobizmus, mint a rideg értelmiségi attitűd. Vagy még nagyobb.

Dr. No 2010.11.13. 01:35:15

@efes: Ez nem sznobizmus, hanem annak az alapvető ténynek az elismerése, hogy a film a tömegek művészete. Írni lehet magunknak, fiókba, zenélni lehet egyedül egy üres lakásban, de filmet már elkészíteni sem tud egy ember egyedül. Egy köznapi példával: próbáltál már olyan igazi családi videót fölvenni, tudod, amit aztán senki nem néz meg? Amikor másodpercenként vagy kénytelen eldönteni, hogy most felvedd (megfigyeld) az eseményeket, vagy részt vegyél bennük? Mivel a kettő kizárja egymást. Még a dogma-filmeknek is van stábja, bármennyire is próbált/nak úgy tenni, mintha nem. Csak teljesen excentrikus kísérletezők próbálkoznak mindenféle technikai trükkökkel "énfilmeket" forgatni, de azok általában bármilyen közönség (azaz az énfilm alanyán és tárgyán kívüli entitások) számára emészthetetlenek. Most abba nem is mennék bele, hogy a vászonra vetített fényfoltokból összeálló illúzió (kvázi: a barlangfal visszfényének visszfénye) - mondjuk így - generálásához milyen apparátus kell MINDIG, személyzet és technikai segédlet képében, még egy ZS-filmes igénytelen gagyihoz is. Fellini- vagy Tarkovszkij-szerű fenomének jelentkezése, nekem most már egyre inkább úgy tűnik, adott történeti környezethez kötött volt. Fellini ugye a Cinecittában forgatott, ahol a makaróni-westernek meg a peplumok is készültek, ő nem keresett helyszínt egy éven át százmillióért világ körüli úton, hanem megépíttette hungarocellből meg nejlonból Velencét. Szivarozó, dagadt tőkés producerek adták neki a zsetont, amilyenek manapság a Transformers 5-öt pénzelik, nem mindenféle koszorús entellektüellekből álló grémiumok ítélték oda az adófizetőktől azonosíthatatlan brüsszeli bürokraták által beszipkázott összegeket. Ma ugyan ki finanszírozná azt a híres harangöntési jelenetet az Andrej Rubljovból? De jobbat kérdezek: ugyan ki az ördög akarná leforgatni? Aki annak látványáról álmodik, hogy egyszerre nyolcszáz statiszta álljon fél lábra, miközben kezével köröket ír le a levegőben, az nem gondolkodik művészfilmben. Aki meg művészi értéket akar létrehozni (ez is már milyen!), az eleve nem gondolkodik többen, mint hogy három alkoholista mit kezd egymással a szeméttelep öt négyzetméterén. Tudom, igazságtalan, idegbeteg, ízléstelen és sznob vagyok.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.11.13. 11:01:38

@Dr. No: Hát, Bud Spencernél unalmasabb "művészetet" nem nagyon láttam még, pedig próbálkozom....D Ha a tömegnek ez kell, hát magára vessen. Én maradok a jó kis vibráló feszültségekkel tele "három alkeszes lakótelepi" drámáknál, ha valami megérintőt akarok - mondom ezt persze erősen sarkítva.

Amúgy egyet beszélünk, valahol már fejtegettem, hogy a ma Tarkovszkij, Fellini, Antonioni nagyon filmhez sem jutnának, Bergman is legfeljebb tévéjátékokat rendezhetne, annyira felemészt mindent a masszmédia agymosó, buta és ostoba igénytelensége, minek köszönhető például ez az itt felmerült tendencia is, melynek oka ez is, hogy okos, gondolkodó értelmiségiek Bud Spencerben és más B-kategóriás szemetekben turkálva keresnek értéket. Ez azonban csak guberálás, nem értékkeresés, értékteremtésről nem is szólva. Ezért mélységesen szomorú vagyok, amikor találnak valamit, és felmutatják - hogy íme, ez az. Mi? A szar, mint olyan? Ugyan már.

A művészet mindig kevesek kiváltsága volt, és az is marad, míg egyáltalán beszélhetünk efféléről. Az más tészta, hogy sok vállalkozó szellemű dilettáns művészetnek próbálja meg beállítani a vacakot. Az értelmiség útja a paradicsomba éppen az lenne, hogy pontosan rámutasson arra, mi az érték és mi nem. Mire lehet költeni az állami támogatásokat, s mire nem - mert tudja, hogy mi az érték. De ha ez az értelmiség Bud Spencerrel, meg makaróniwesternekkel, meg távol-keleti aberrációkkal zsibbasztja az agyát, akkor bizony a cinikus dilettánsok kedvükre tombolhatnak.

Egyébként baromira nem értem ezeket a százmilliós költségvetéseket, ma tényleg egy-két millióból lehet olyan filmet forgatni, ami -még néhány millió ügyes beleforgatásával- könnyen nyer két kosár díjat + hoz százmilliós bevételeket. csak ötlet kell hozzá. Az is tény, hogy magyaroknál maradva, 10 filmesből 9-nek ki kéne mosni az agyát, hogy elfelejtse végre a baromi drága 35 mm-t, meg azt, hogy statisztákkal tömjön tele egy külsőt, mikor azt töredékköltségért "meg is lehet rajzolni". Persze, azért amikor Szergej Bondarcsuk egy csatajelenetben megmozgatott kb. 50 ezer lovaskatonát igazi, élő lovakon, az azért LÁTSZOTT, hogy nem ugyanaz, amikor Peter Jackson rajzol 50 ezer orkot. De a technika is fejlődik.

Mileőtt valaki közbevetné, a Madárijesztő sem a csúcsok csúcsa, hogy úgy mondjam, pusztán azt demonstrálja az én olvasatomban, hogy így nézne ki egy átlagos Bud Spencer/Terence Hill-film, ha azt valódi színészek és valódi rendező forgatná le. :)

bog.art 2010.11.13. 13:26:55

klassz ez a kis "pengeváltás" köztetek, élvezem :-)). azért az én álláspontom a doktor úréhoz áll közelebb, én már egy jó ideje nem agyalok azon, hogy művészet-e, amit látok vagy sem - a van gogh-múzeumban tolongtak az emberek és kihallatszott egy-egy áhítatos megjegyzés a tömegből "ah, ez a képe kelt el a christie's-nél 5 millió dollárért, nahát...", én meg bunkó alföldi módjára halálra untam magam, mert igazából csak egy-két képét szeretem a kisöregnek és csak sznobizmusból mentem el a kiállításra. az, hogy mi a művészet és mi nem, a közízlés dönti el vagy néhány kifinomult esztéta? most vagy majd a jövőben fog eldőlni, hogy valami műalkotásnak számít vagy sem? a filmekre visszatérve, én már rég nem keresek művészetet benne, ahhoz túlságosan összetett műfaj és túl sok embertől függ, hogy a végén mi is jön ki belőle. lehet, hogy a színészek ótvar rosszak, de a vágás zseniális. lehet, hogy a történet bűnrossz, de a vizuális effektek lehengerlőek. én megelégszem morzsákkal (persze minél több morzsa jut, annál jobb!) és főleg azzal, hogy beszippant-e a film vagy sem. lehet maga a történet zseniális, vagy elkapok egy-egy brilliáns gesztust valamelyik színész részéről vagy a zene sodor bele a filmbe - egyre megy, a lényeg, hogy benne vagyok-e vagy kívül (és az már régen rossz). ha meg csak mese a nagy bumfordi, szakállas pofonosztóról, egye fene, az se baj, ha a végén magával ragad vagy megnevettet vagy megríkat, lényeg, hogy felejtkezzem el magamról. régebben sokkal inkább történet-orientált voltam, de ahogy öregszik az ember, egyre ritkábban lehet neki meglepő sztorikat feltálalni, ezért már sokkal inkább a történetmesélés mikéntje foglalkoztat és még akkor is fel tudok menteni egy filmet, ha szar maga a sztori, de valamelyik színész amúgy takarosan odatette magát vagy a vágó jó munkát végzett, ilyesmi...mostanra már nagyon meguntam a nyugati filmeket, mert elsősorban a történetre helyezik a hangsúlyt, ráadásul elnyűtt, végletekig kifacsart és megújulásra képtelen színészekkel játszatják el a szerepeket -robert de niro zseniális volt a korai filmjeiben, de amiket mostanában csinál, az sokkal kínosabb mint bud spencer valaha is volt.... az efes által lefikázott távol-keleti filmekben viszont többnyire találok valami magával ragadót, a koreai színészeket például alig ismeri valaki errefelé, de olyan profizmussal, természetességgel és alázattal teszik a dolgukat, ami egyszerűen bámulatos és megindító, a véres-bunyós-lövöldözős filmekben pedig olyan képi világot tudnak teremteni, ami esztétikai orgazmust vált ki belőlem - arról a tényről nem is beszélve, hogy amilyen fizikai képességekkel rendelkezik náluk az utolsó kis statiszta is, arra nálunk csak a legedzettebb kaszkadőrök körében van példa. elismerhetem én tarr béla művészetét (el is ismerem), ha stikában a négyszázharmincharmadik yakuza-filmet csempészem be a lejátszóba....

wim · http://sajatszoba.blog.hu/ 2010.11.13. 14:19:19

@Dr. No: Nem lehet, hogy a Bud Spencer-filmekhez való viszonyulásodban szerepet játszik némi nosztalgia? Talán kissrác korodban neked is ezek nyitották fel a szemed "az élet Nagy Kérdéseire, többek között. Sőt,az emlegetett "sznoboknak" is. Innen nézve pedig felesleges bármiféle esztétikai indoklás - ha az ember történetesen John Wayne-filmeken szocializálódna, biztosan azt tartaná etalonnak, bár lehet, hogy ez hülye példa. Amúgy én(is)ezt néztem anno, nyomatom is a srácaimnak ezerrel, és harapnak rá. (Persze kapnak egyebet is.)No és be van kalkulálva, hogy ha majd nagyok és műveltek lesznek, esetleg kiröhögik az ilyen filmeket, de most már a gyerekkoruk része, mint az enyémé is volt.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.11.13. 16:59:21

@bog.art: Én sem szoktam általában le vagy felművészetezni semmit se, alapvetően úgy gondolom, hogy tudatosan, tehát úgy, hogy "na én most művészetet csinálok" senki nem csinál művészetet. :) valahogy úgy lehet a dolog, ahogy valamelyik régi okostojás mondta: "szép az, ami érdek nélkül tetszik". Na, a művészet is valami efféle lehet, befogadói oldalról nézve. Nekem mondjuk, van Gogh marketingjéhez nulla közöm van, de szívesen kitenném bármelyik képét a nappalimba, mert megy a lakásom színvilágához. :) A festészetel alapvetően így vagyok: amit kitennék a lakásomba, illetve, el tudok képzelni olyan lakást, amilyenben tudnék élni, és amit abba ki tudnék tenni a falra, az a jó festmény. De Michelangelo Dávidját tuti nem tenném ki, nekem elég a Teddy maci is, amiből van vagy 12 darab. Ezzel szemben, ha már maci, Bud bácsi bizony halálra bír untatni a kettő darab grimaszával és a csigalassú parasztlengőivel... mondom ezt úgy, hogy a Különben dühbe jövünket legalább 20-szor láttam MOZIBAN, plusz még egy csomószor tévében. Néha jól esik, mint a krumplitészta. Mindennap azonban nem kéne, elég belőle évente egyszer. Viszont Tarr Bélát se bírnám naponta nézni. Ebből a szempontból Bud=Béla. :D

Vannak távol-keleti filmek, amiket szeretek, én kifejezetten az aberrált horrorokra gondoltam itt. Már Takasi Miike is rétegműfaj, akinek ugye van zseniális filmje, de van nézhetetlen baromság is. Wong Kar wait pl nem igazán szeretem, na nekem az a modoros művészkedés, amitől Dr-No-nak is elege van, legalábbis, én úgy vagyok Kar-Waijal, mint ő a mi Bélánkkal. Kim Ki-duk viszont az egyik kedvencem, in the world.

Amúgy tökéletesen leírtad azt, hogy én hogyan nézek filmeket, köszi. :) Alapvetően mindenevő vagyok.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.11.13. 17:01:40

@wim: Világos, mindenki néz(ett) Bud Spencert, de felnőtt fejjel, úgy hivatkozni rá, mint bármiféle esztétikai élményre: badarság.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.11.13. 17:05:59

@wim: Van egy haverom, aki jó tíz évvel fiatalabb húgát állandóan Frank Zappával bombázta: mi voltunk kb 16 évesek, a kiscsaj így 6. Mára a csajszi 6 nyelven beszélő szinkrontolmács, és láttam milyen zenéket hallgat: Bartók, Eötvös, Kurtág a kommersz vonal nála. :) Szóval. Mi lett volna, ha egyből Kurtággal kezdjük? :D

bog.art 2010.11.13. 19:59:00

@efes: én még ázsiai aberrált horrort ugyan nem láttam (volt, ami horrornak készült, de nem volt aberrált, ami meg aberrált volt, nem horrornak készült), de ha már kim ki-duk-ot említed, próbálkozz bong joon-ho vagy park chan-wook néhány filmjével, szerintem nem fognak csalódást okozni.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.11.13. 21:43:01

@bog.art: Park Chan-wookot ismerem, a Bong Joon-honak meg utánanézek. Aberráció ügyében pedig beszélgess el egy pszichológussal...;)

Dr. No 2010.11.14. 11:22:33

@efes: Lám, már megint előkerült köztünk Tarr Béla, nem tudunk elszakadni tőle, mégiscsak valami mérföldkő lehet ő... A Családi tűzfészket bármikor megnézem tőle ("csukott szemmel", höhö, inkább levegővétel és gondolkodás nélkül), legjobb persze egy napfényes nyári délutánon. Volt egy VHS-kazettám, amire a Családi tűzfészek és A kis Valentino volt fölvéve egymás után, annyiszor néztem meg, hogy szétrongyolódott benne a szalag.

Inkább azt mondanám, volt a film- (nevezzük ilyen modorosan) médiumnak egy korszaka, mint a nagy kultúrának, amikor a tömeg- és a magaskultúra, ha egybe nem is esett, de annyira közel állt egymáshoz, hogy szinte igen. Fellinitől az Édes életre meg az Amarcordra üzérek árulták a jegyeket, és a nép tolongott, miközben tagadhatatlan, időtálló esztétikai értékről volt szó. Azt hiszem, itt a blogon a "poroló" mintha e korszak után nosztalgiázna. Ez mostanra határozottan szétvált.

Ami engem rohadtul irritál a jelenlegi filmes "magaskultúrában", hogy a "művészfilmek" nagy része is határozottan belőhető receptek alapján, jól azonosítható közönségnek, azok jól ismert elvárásainak megfelelni akarván készül. Vagyis konvergenciát látok a filmművészet és a filmipar között, és a találkozási pont az utóbbi felé közeledik egyre inkább, az egyetlen különbség, hogy a kettőnek nem ugyanaz a célközönsége. Na most EHHEZ KÉPEST akkor már inkább a nagy szakállas, meg az Alien, meg a hongkongi pofozkodás, ezek ugyanis vállalják magukat, és nem állítják művészetnek a "Hogyan nyerjél Arany Pálmát?"-kézikönyv megvalósítását pontról-pontra. Arról a nem mellékes és szorosan idetartozó - bár nem idetartozónak mondott - tényről nem beszélve, hogy ez a "kikurkászott szar" megméri magát a piacon, és megbukik, ha nem nézik meg elegen, míg a másik iskola az adófizetőktől beszedett és koszorús géniuszok által kiosztott pénzekből él, megbukni pedig akkor bukik meg, ha... Mikor is? Talán ha összevész a koszorús géniuszokkal, de ez sem biztos.

Összegezve: Bud Spencer szerintem sem Érték - bár ha felnőttként nézed, NEM LEHET nem észrevenni az olasz vásári színjátszás több száz éves hagyományát, Pulcinella, Il Notario és Arlecchino rokonságát, a két amerikai nevű olaszon kívül másnak nem is ment ez, pedig csak két gesztust és csigalassú parasztlengőket szerettek volna utánozni -, de én eleve a kisfiam nevében kértem ki a dolgot. Középiskolás koromban pl. annyira röhejesen szarnak tartottam, hogy nem is néztem, pluszban legfeljebb arról voltam hajlandó beszélgetni a Tarkovszkij-filmklub bűvöletében, hogy mitől és mennyire szar. Mára, mondhatni, felülemelkedtem ezeken a kifogásokon ("túl jón és rosszon", esztétikai értelemben persze). Biztos van bennem nosztalgia is, de ez csak egyes konkrét filmek esetében jön szóba, nem az oeuvre (hah!) egészét tekintve.

A fő érvem tehát annyi, hogy a film-médium alapjában vásári látványosság, egy pasas a hetivásárban vetít valamit a pajtában felaggatott lepedőre, a nép meg esik egyik ámulatból a másikba, "Jön a vonat, Úristen! Elgázol!". Ennek a vetítős pasas meg az ámuldozó nép is elengedhetetlen kelléke. Bud (és Jackie Chan stb.stb.) pedig közelebb áll (pofozkodik) ehhez, mint Haneke (Fellini esetében már nem biztos!).

Dr. No 2010.11.14. 11:45:02

@efes: "Az is tény, hogy magyaroknál maradva, 10 filmesből 9-nek ki kéne mosni az agyát, hogy elfelejtse végre a baromi drága 35 mm-t, meg azt, hogy statisztákkal tömjön tele egy külsőt, mikor azt töredékköltségért "meg is lehet rajzolni"."

Mivel jól ismert vesszőparipámra tapintottál, le kell döntenem a közöttünk feszülő szakadékot. Ha nem 35 mm-re forgatnának, és a Youtube-on terjesztenék félmillióból előállított zsengéiket, akkor hogy lehetne játszani a Rendező Urat meg a Művésznőt, aki hófehér Alfa Romeo cabrióban érkezik meg Cannes-be, miközben hosszú sálja mögötte lobog? Ők mindannyian Harangot Öntenek (lásd mint fent: Tarkovszkij)! Digitális szarok alapján nem fogja őket senki sem interjúzni a Haza, a Nemzet és a Világ Fontos Kérdéseiről. Vagy ha igen, akkor csak a századik után, ha a nézettségük eléri minimum az ötszázezret.

Itt viszont bele is akadtunk a magyar film alapkérdésébe (vö. Grundrisse): a senki által nem nézett film ideájába. Ez ugyanis a művészet köréből per definitionem kizár egy 500.000 hipotetikus nézővel rendelkező objektumot.

Tovább nem göngyölítem, mivel nem vagyok (filmes) szakmabeli, így nyilván bármiféle kritikám vagy alaptalan (nem ismerem a viszonyokat!) vagy jogosulatlan (hát van nekem arról papírom?!). Abszolút kívülállóként csak egyetlen zavaró momentumra kívánnám felhívni a figyelmet, ti. hogy mennyire feltűnő a párhuzam az ún. "BMW-s logikával" (nem én vagyok bunkó, ha mindenkit szabálytalanul megelőzök, hanem te vagy irigy, ha szóvá teszed!).

Dr. No 2010.11.14. 11:45:46

@Dr. No: Javítanám: Cannes-ba.

bog.art 2010.11.14. 13:32:39

@efes: hát, ha valamit magasról letojok, az a cihológia....tényleg nem láttam még "aberrált távol-keleti horrort", ha az ichi-re gondoltál, az tényleg aberrált, de nem horrorfilm. ha meg mondjuk a ringu-re vagy az onibabára, azok meg horrorfilmek, de távolról sem aberráltak. mondjuk, ettől függetlenül tényleg létezhetnek aberrált távol-keleti horrorok, csak én még nem találkoztam velük. (baszutyi, a kedvenc koreai rendezőmet, kim ji-woon-t kihagytam a felsorolásból korábban...)

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.11.14. 15:37:30

@bog.art: Nekem azért ezek csak horrorok, az általánosan körülrajongott Park Chan -woo is, a Bosszú-trilógia jó-jó, de nem az igazi. (Bár a Cyborg vagyok az nagyon jó...) Ichi, az beteg. De Misikének vannak jó filmjei legalább. Takeshi Kitanót bírom. Kim Ki-duk, bírom. Aztán Ozut. Kuroszavát, akit nagyon. Akkor szeretem az olyanokat, mint a Crouching tiger hidden dragon, de ezeknek a wuchsiáknak az általános, tömegváltozata már fáj. Részeges karatemaster, juj. Kim Ji-woon talpacskái jó, de a spagettiwestern az nézhetetlen baromság.
Jártam többször távol-keleten, volt alkalmam nagy dózisban beszívni az ottani tömegkultúrát végtelen buszutakon, yakuzáktól repkedő kardozókig, hát, elég nagy idiótaságok ezek, nagy részben. :)

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.11.14. 15:56:04

@Dr. No: Mert Béla megkerülhetetlen...:) Ha hungarocellből építette volna fel azt a kikötőt, akkor meg az lett volna a baj. Mondjuk, a Werckmeister bálnáját azt hungarocellből építette. nem tudom, ha én lennék Béla (mint ahogy nem vagyok:), én is kiverném magamnak azt, ami JÁR. A Londoni férfi (ami amúgy messze legrosszabbul sikerült filmje) a maga hazai viszonylatban óriási költségvetése már közép-európai viszonylatban is csak közepes. Ennek ennyi az ára. Amúgy, amit a magyar költségvetés filmgyártásra fordít, a legnagyobb összeg is csupán egy pici morzsa, ennél majdnem többet kapnak a koronglövők is, akik tevékenysége bár szép-szép, de mondjuk a Vespa 100 nézője is több, mint ahány koronglövő van Magyarországon.

Ez a cannesi szöveg szimpla baromság, egy városi legenda. Az a ciki, hogy már a Filmvilágban is leírta valami okostojás faszfej. Nézd csak meg, milyen filmek nyertek az utóbbi években Arany Pálmát: idén egy thaiföldi film, mondjuk azt, hogy életkép. Tavaly Haneke a Fehér szalaggal, ami mondjuk társadalomtörténeti tabló. Tavalyelőtt a francia Az osztály, ami kvázi dokumentumfilm, abszolút mai témában, szociográfia plusz oktatásügy. Azelőtt, a román 4 hónap, 3 nap satöbbi, ami román, és dokumentarista, tehát itt igazad is lehet, csakhogy ez az a film, amit szinte mindenki egyöntetűen fődíjra tartott érdemesnek. Régebben ilyenek: Táncos a sötétben, Fahrenheit 9/11, A zongorista. Mind-mind tökéletesen egyedi alkotás, mind hangnemében, mind stílusában - bár valamiféle realista kifejezésmódra való érzékenység azért észrevehető az Arany Pálmák odaítélésénél. Ez baj? Szerintem, ezt a van recept az Arany Pálmára szöveget, valami önjelölt és sértődött zseni találta csak ki.

Trendek persze vannak, de aki filmben trendkövető akar lenni, annak magának kell trendeket teremtenie, hiszen ha követni akar, mire kész a trendszerű filmje, a trend már régen más... Igen, igazad van, sok magyar filmes járt már így. Legalább annyi, mint amennyi éppen beletalált...(Kósa, Gaál, Jancsó, most Mundruczó, meg az Incze.) :)

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.11.14. 16:10:44

@Dr. No: Fellinire csak azért volt sor, mert ugye, Anita Ekberg csöcsei...:) meg azok a pofák. A művészet az SOSEM tömegek műfaja. Warhol sem látott tovább a bankszámlájánál. Eképpen, a művészfilm sem a tömegeké. Ezért születnek diktatúrákban, sajátos körülmények között kimagasló remekművek, és ezért nem, a jóllakott jólétben. Valódi művészfilm csak úgy születhet, ha az állami költségvetés, vagy egy idióta milliárdos megfinanszírozza a filmet, ami bevallottan nem a tömegek kielégítésére tör, hanem saját útjain jár. Itt persze rengeteg dolog merülhet fel, de evidens, hogy a direkt fogalmazás nem játszik. Meg, hogyan és ki szerzi meg a pénzt. Nem egyszerű játék ez sem, de csak így van esély értékteremtésre. Piaci körülmények között nincs. A tömeg olyan mint a folyadék, mindig a könnyebb ellenállás felé halad. ha valaki gránitsziklát dob az útjukba, akkor visszahőköl, hullámokat és örvényeket vet, ami megint nem egészséges. Aztán éveknek kell eltelnie, hogy valaki észrevegye, hogy húbazmeg, az a szikla, az egy csodálatos szobor... Piaci körülmények között csak ilyen mismás filmek születhetnek, melyek picit tesznek engedményeket ide, picit oda, itt húzunk, ott engedünk - aztán javarészt se fingja se bűze nincs a végeredményben. Szerintem, te ezekre gondolsz. Nézd meg, mi különbség van a Családi tűzfészek és a Londoni férfi között... Mintha nem is ugyanaz az ember csinálta volna... Az első remekmű, a másik egy kudarc, ami belehal a szépségbe.

Buddal kapcsolatosan jó a meglátásod, csak az a baj, hogy a karaktert bárki el tudja játszani, aki kellően bumfordi és nagy darab. Pl. szegény Bujtor. Terence Hill már picit bonyolultabb, de csak picit. Nem véletlen, hogy nem tudjuk, Fellininél, Pasolininél kik játszották ezeket a karaktereket. A karakter a lényeg, nem az, aki játssza. Chaplint, Keatont, Woody Allent, de még Roberto Benignit is, ha már olasz, mindenki beazonosítja, míg budspencert bárki el tud játszani, aki minimum 190 centi, szakállas és kövér.

Dr. No 2010.11.14. 19:33:32

@efes: Bujtor Csöpi csak el szerette volna játszani a budspencert, de ha a különbséget zongorázni tudnám, én lennék a Marc Chagall. A vita budspencer-témáját ezzel én be is fejezném a magam részéről.

Igenis van Arany Pálma-recept, természetesen annak tökéletes megvalósítása sosem eredményez Arany Pálmát (tudod, mint az Oscarnál: "sose nyomd fullba a kretént"), ám ha ezt egy metódus metaforájának fogod fel, akkor igenis létezik, és olyan filmeket eredményez, mint pl. a Mese a szerelemről, vagy a Millió Dolláros Hotel stb. stb. stb. Vagyis a más közönségre irányuló, ám a kommersz filmre hasonlító előállítási metodika létét nem cáfoltad.

És hogy ellenpéldaként mik nyertek Cannes-ban? Táncos a sötétben! Juj! Fahrenheit 9/11?! Sikítok!

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.11.14. 21:51:02

@Dr. No: nyilván azért, mert félreértette a dolgot: nem budot kellett volna eljátszania, hanem a pocakos, bumfordi tenyerestalpas archetípust.

Az Arany Pálma recept színtiszta paranoia, éppen ezt bizonyítja a nyertes példák sora: szinte mind tökéletesen különböző film, mind műfajilag, mind témájában, mind nemzetiségében, mind minőségében. S mennyi szar film nyert és mennyi jó.

A Millió dolláros hotel az egyik legjobb Wenders-film.:) A Mademoiselle Chambon az kurvára nem akart kommersz lenni, úgy hogy közben művészet, egy szimpla melodráma, baromi jó színészekkel. nem is értem, minek hoztad ide. Ezt az "előállítási metodikát" okostojás bölcsészek találhatták ki, vagy pedig kockafejű producerek akik életükben nem csináltak még sikeres filmet. Egész egyszerűen, nem lehet úgy alkotni, hogy közben azt nézem, ez fog-e tetszeni a 19-46 éves fizetőképes, városi korosztálynak, vagy csak a 32-34-ig terjedő bölcsészvégzettségű kizárólag kék harisnyát viselő szingliknek. Na ez az. Ha valaki így alkot, az csakis szar lehet. Bélának van igaza: le kell szarni a közönséget. :)))

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.11.14. 21:57:46

:) Ráadásul: a Millió dolláros hotel mindössze egyetlen díjat nyert, egy nyamvadt Ezüst Medvét, azt is hazai pályán, Berlinben. A Mmselle Chambon pedig szintén csak hazai pályán nyert egyetlen díjat, egy Césart, a legjobb irodalmi adaptációt. Az alapanyag amúgy amolyan szép, színesen domborítva nyomott nőiregény, semmiképpen sem magasművészet. A Londoni férfi még ennyit sem ért el. Mundruczó azzal többet kaszál, mint ez a három film, ha odafingik a vászonra egy egyperceset...:)

Dr. No 2010.11.15. 00:34:13

@efes: Látom, te már végképp elkötelezted magad a magyar film alapaxiómája mellett: minél inkább nem nézik, annál biztosabb, hogy művészet.

Dr. No 2010.11.15. 00:48:50

@efes: "Bélának van igaza: le kell szarni a közönséget." Már írtam, de megismétlem, nem fáradok bele: ez tökéletes, sőt, kifogásolhatatlan és felróhatatlan alapállás lehet egy parnasszista írónak, költőnek, kísérleti zeneszerzőnek és előadónak, kísérleti színháznak már kevésbé, de sokkal inkább, mint filmnek.

De fordítsuk meg. Tarr Béla sem művész, hiszen végeredményben filmeket forgat, szereplőkkel, képekkel, - fogjuk rá - történettel, zenével stb. azaz a médiumot nem változtatja meg. Filmművész viszont Vlagyiszlav Mamisev-Monroe és filmművészet az általa készített Volga! Volga!

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.11.15. 08:36:40

@Dr. No: Nem gondolom, hogy az alacsony nézőszám és a művészet magasságának foka között fordított arány állna fenn...:))) csak annyit mondok, hogy a tömegnek a film NEM művészet. Ergo, a művészi igénnyel készült filmek sohasem tarthatnak számot tömegek érdeklődésére, még a "régi szép időkben" is kizárólag olyan trükkökkel lehetett a népet művészetre csábítani, mint mondtam, Anita Ekberg tőgyei, tehát szexjelenetekkel. Esetleg explicit erőszakkal.
Erre mondom azt is, hogy ma művészfilm csakis valami gazdag pacák úri hóbortjából, illetve állami, költségvetési támogatásból jöhet létre. Ez utóbbi pedig így kultúrpolitikai kérdéssé válik. Ha egy politikai rendszer, egy elit megengedi magának, illetve fontosnak tartja, hogy a film, mint művészet (jelentsen ez most konkrétan bármit) jelen legyen az adott nemzet kultúrájában, akkor van művészet, és akkor tök mindegy, hogy 3-an nézik is meg az adott hétvégén, mert nemzeti kultúrát sohasem egy hétre csinálunk, ellentétben a kommersszel. Ha a nézetlen és igen, sokszor nézhetetlen magyar művészfilmekről beszélünk, hosszú távon, azért mindegyik meghozza (a tévévetítésekkel, külföldi eladásokkal) legalább azt a nézőszámot is, mint mondjuk valamelyik hazai nagy kasza. Sokszor azonban sokkal többet is.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.11.15. 08:40:35

@efes: Ez persze érvényesnek kell lennie minden művészi formára, megnyilvánulásra is, természetesen, különböző arányban. Egy költő nem kaphat olyan mértékű költségvetési támogatást, mint egy filmes. De olyan se fordulhat elő, hogy csak a költőt támogatjuk, mert az olcsó. Sajnos, a huszadik században komoly dolgok történtek a filmben, aminek hozadékai vannak.

És a nézők nem számítanak ebben az esetben.

Dr. No 2010.11.15. 12:25:49

@efes: No de hogy tetszett Mamisev-Monroe?

Csak jelzem, hogy a TELJES "Volga! Volga!" filmet átdolgozta (?) vagy dekorálta (?) a vonatkozó bejátszás elején lévő fekete-fehér rész módszerével. Őt valóban semmilyen kifogás nem érheti, mert alkalmazott módszere kb. a fióknak írogató parnasszista költőéhez van közel, azaz a társadalmi elvárásokhoz viszonyított szabadságfokának azonosságát a mondott költőével sincs okunk kétségbe vonni.

Varga Denes 2010.11.15. 12:45:10

"a spagettiwestern az nézhetetlen baromság" Efes, ez azért elég erős állítás...
Feltételezem, hogy nem Leone filmjeire gondolsz, hanem arra több száz, kőbányákban leforgatott, fillérekből, egy kaptafára készült spagettire. Van azért bőven átmenet, ha gondolod összegyűjtök neked tízet, amelyek szerintem tetszenének neked.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.11.15. 12:48:29

@Dr. No: Az első, a Café Elefánt az baromi jó mashup a Tavasz 17 pillanata vonatkozó részéhez. A Volgáról Tiger Lillies jut eszembe... Elképesztő fazonok bújkálhatnak a hatalmas orosz földanyácska hatalmas városainak eldugott kocsmáiban. Ja, ez is egy módszer, de ez sem általánosítható, hiszen ha én mondjuk holnap mondjuk a Szegénylegények hasonló verziójának állnék neki, mondjuk biciklis felhangokkal, biztos abban a pillanatban, amikor föltolnám a kész remekművemet a tecsőre, jönne valaki, aki porba gyalázna, hogy: höhöhő, ilyet már a Mamisev-Monró már régen csinál! A művészfilm paradigmát azonban nem oldja meg. Szerintem nincs is igazán mit megoldani rajta. Amíg lesz pénz rá, addig lesznek olyan arcok is, akik akár egyetlen darab arcot fognak mutatni 240 percen át, 3 milliárd adóforintból. Hogy ilyen anomáliák ne legyenek, nekünk kell egy kicsit lefaragni néhány arcból.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.11.15. 12:49:51

@wurlitzer: Erősen sarkítottam, Leone az egyik abszolút kedvencem.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.11.15. 12:50:27

@efes: De még a Keomát is bírtam..:) Bár, főleg a zenéjét.:)

bog.art 2010.11.15. 13:03:13

@wurlitzer: nem, szerintem efes a kim ji-woon-féle "the good, the bad, the weird"-re gondol, ami a spagettiwesternek koreai paródiája (stílusosan: kimcsi-western!), szerintem marha jó, nekem mindig jókedvem lesz, amikor megnézem - érződik, hogy óriási lelkesedésből készült a film, mindenki próbálta azt beleszuszakolni, amit kisfiúkorában a képregényekben meg a filléres spagettiwesternekben látott, ezért aztán tényleg kaotikus időnként, de be tud szippantani...:-) (efes: milyen talpacskák a fent említett rendezőtől???)

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.11.15. 13:05:15

@bog.art: Két nővér:) vagy az nem Ji-woon? A jó, a rossz és a furi az nekem nagyon fájt.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.11.15. 13:06:19

@bog.art: Most készülök a Jancsi és Juliskára, az is valami efféle lesz, alig várom, hogy legyen rá időm...:)

Varga Denes 2010.11.15. 13:15:10

bog.art: the good, the bad, the weird-et kisfiús rajongással néztem, ugyanazokért a dolgokért, amiket írtál. Zakatol, zakatol, és hihetetlen, hogy ez a fékevesztett tempó kitart a végéig. Eszeveszett stílusos és szórakoztató (és ugyanakkor, azért valljuk be, üres, de ez itt nem baj) az egész. Talán annyit lehetne kritikaként felhozni, hogy a legjobb akciójelenetet rögtön az elején ellövik, a vonatosra gondolok.

efes: Jól van, akkor szent a béke :)

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.11.15. 13:19:54

@wurlitzer: Persze. Amúgy kifejezetten a Bud Spencer/Terence Hilles westernekre gondoltam (asszem), mert azok azért erősen rajzoltak, mondhatni: gügyék. De ez sem egyértelmű így, mert valamiért pl a Nevem Senkit szintén bírtam. Bud Spencereset viszont most nem tudnék mondani...

bog.art 2010.11.15. 13:31:42

@efes: óó, köszi az écát, ezt én is megnézem!

bog.art 2010.11.15. 16:33:26

@wurlitzer: igen, vannak filmek, amiknél átjön, hogy örömmel készítették őket (vagy csak beképzelem), a "the good, the bad..." ilyen. a végén a sivatagi üldözős jelenetnél mintha egy képregény folyt volna el a szemeim előtt....

alex4427 2010.11.16. 17:39:35

@efes:"... a művészi igénnyel készült filmek sohasem tarthatnak számot tömegek érdeklődésére..."
Igen, de...
azért a - nem is olyan régi! - szép időkben még szégyen volt műveletlennek, bunkónak lenni!
Még egy műszaki egyetemistának vagy közgázosnak is illett ismerni a legújabb Fellini, Tarkovszkij, Jancsó stb. filmet!
Ma már elég, ha a tőzsdei árfolyamokat ismerik!

Dr. No 2010.11.17. 12:21:29

Na tessék, mit is jelent a valóságban az, hogy "az állam kötelessége a művészfilmet támogatni":
nol.hu/archivum/20101117-veszelybe_kerult_a_filmszemle_is
Ha nem is a dagadt producert, valakit akkor is szolgálni kell azért a sok pénzért, amibe egy film kerül.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.11.17. 13:04:55

@Dr. No: Hát, nem is vagyok biztos abban, hogy mindenképpen az Oscar-gálát kell majmolni külsőségekben. Merza mester a Polifilm iskolából fillérekből csinálja már évek óta az iskolás filmszemlét. A nagyot is meg lehetne szerintem -na jó- nem fillérekből, hanem néhány forintból csinálni. Igaz, akkor nem szakítanának belőle jó sokan.

Kövér producer? Az vagy a Kántor, vagy a Kálomista. A többi nem nagyon kövér...:)))

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.11.17. 13:07:18

@Dr. No: Nem baj, amúgy szemle minek is. Futbalstadiont ide, százat, ezeret! Panemet és circensest ezeknek!

Dr. No 2010.11.17. 14:19:06

@efes: Én valódi producerre gondoltam, tudod, aki a saját meglévő pénzét kockáztatja. Nem arra, aki tkp. anyagbeszerző az állami nagyvállalat pénzéből. Az előbbiek a közkeletű sztereotípia szerint dagadtak és szivaroznak. (Nem, nem kell elkezdeni, hogy a dagadtság a jelenkori társadalmi viszonyok között valójában a helytelen táplálkozás, mozgásszegény életmód, ergo: a szegénység jele és következménye, mert az igazán gazdag emberek tudmányosan táplálkoznak, személyi edzőjük és edzéstervük van, szoliznak stb. Mindenki tudja, miről van szó.)

Dr. No 2010.11.17. 14:23:51

@efes: "Nem baj, amúgy szemle minek is."

Nagy értékű fogadást mernék kötni arra, hogy a kormányzati hepciáskodásra a válasz nem egy kicsi és olcsó gerillaszemle megszervezése lesz valahol Trágyadombon. (Mondjuk ez lehet, hogy összefüggésben van a nézők intencionált leszarásával.)

Nyilván azért vagyok ilyen cinikus, mert nem vagyok szakmabeli, és kibicnek semmi sem drága.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.11.17. 15:17:28

@Dr. No: Ja, ez is benne van a pakliban..:) Amúgy, a Szemlék azért viszonylag jó látogatottsággal szoktak menni, ilyenkor nézi meg az a néhány tízezer magyar a filmeket, aki még felelősen gondolkodik.:P
süti beállítások módosítása