A Dunán 20.00-tól az Olajfalókkal hangosan indító, majd a Koljával egészen az Oscar-ig eljutó cseh Jan Sverák, édesapjának, Zdenek Sveráknak forgatókönyvéből és főszereplésével forgatott Csereüvegek című drámát nézhetjük meg. A hamisítatlanul tündéri cseh kisrealizmust tapasztalhatjuk meg e csodás filmben: egy idős irodalomtanár úgy próbálja megérteni a fiatalokat, hogy megpróbálja felvenni tempójukat. Abbahagyja a tanítást és biciklisfutárnak áll, amibe majdnem belerokkan, így rövidesen egy élelmiszerbolt üvegvisszaváltópultjában találjuk. Itt nyílik ki aztán számára a világ, örömét leli az 
emberekkel való kommunikációban, élvezettel terelgeti ügyes-bajos dolgaikat a megfelelő mederbe - csak éppen az ő problémája nincs még mindig megoldva. Szellemes párbeszédek színezik az alapvetően banális élethelyzetekből a lehető legtöbbet (mindent) kinyerő meleg, barátságos, kedélyes és mélyen emberi filmet. (kép)
22.45-kor az m2-n Quentin Tarantino legjobb filmje, a viszonylag ritkán látható Kutyaszorítóban kerül adásba, melyben már ezerrel tolja legfőbb jellegzetességét: a groteszk szereplői között cikázó pergő és szellemes dialógokat. Természetesen, már itt is sztárparádé-hegyek és mára már profán szállóigékké vált benyögések.
Alternatíva: az m1-en egy könnyes beteg-dráma Daniel Day-Lewissal (21.00) vagy az itt már sokszor ajánlott, de Krisztiánék által (érdemtelenül) lefikkantott Fél-Nelson, a Dunán (22.30). Most mondjam azt, hogy ez utóbbinak ezerszer több köze van a való világhoz, mint a Való Világnak?
Az igazán perverz tévéfüggők viszont ma a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című kiváló Móricz-adaptációt nézik a Duna II-n, a hamvas Szirtes Ágival és Jávor Pali bácsit is túlhaladóan mulató duhaj Oszter Sándorral (és rengeteg egyéb magyar színészlegendával). (21.35)
