Ez a Stander amolyan "viszkisrabló" volt Botha apartheid-köztársaságában, Dél-Afrikában, a hetvenes évek második felében. Vértelen és elegáns bankrablásaival meghülyítette a teljes rendőrséget, olykor meghökkentően gáláns adományaival viszont kivívta a közvélemény szimpátiáját. A hajdani hippiből először rendőrszázados lett, ráadásul, az egyik legfelkészültebb, majd egy bevetésen átélt trauma hatására még rendőrként 
elkezdett bankokat rabolni. Nagy nehezen elfogták, és a huszonvalahányrendbeli bankrablásért 32 évet kapott. Stander ezt persze nem várta meg, és megszökött a börtönből, hogy tovább gyarapítsa szemtelen, sőt kifejezetten pofátlan bankrablásainak számát. Nagy kaliberű, legendásan vagány bankrabló volt, nem véletlenül született életéről film.
A Stander igazi csibész-mozi, de mint életrajz is jól működik. Nem is tudom, láttam-e már valaha komolyan vehető dél-afrikai filmet, még ha alapvetően vicces is, mint ez - de a Stander ilyen. Bronwen Hughes feszes ritmusban vezényli le a film, mondjuk, négyötödét, csak a végére folyik szét egy picit - ehhez persze ismerni is kell a végkifejletet, amit a történet valóságtartalma miatt nem lehet megmásítani. Néha mintha Guy Ritchie-filmet néznénk, effektek nélkül, néha meg mondjuk valami régi jó, veretes Walter Hill-sztorit. Stander életének csupán az utolsó éveit veszi sorra a film, azonban mégis teljes képet kapunk erről a fura fazonról, megismerhetjük meglepő, megindító, de hiteles motivációit, apjához fűződő mély kötődését is. Thomas Jane kellően sármos, és kellően ügyes is, az alakváltó bűnöző figurájához. Alapvetően egy kellemes, elég pörgős, szórakoztató film a Stander, tulajdonképpen nem meglepő unhappy enddel. Asanisimasa: 7/10
