Jaj, istenem, hát a hétvégén nekem kell főzni, muszáj hát valahonnan ihletet, de főleg kedvet meríteni. Ihlet van az öreg alkesz Keith Floydtól, meg mondjuk innen, a kedvet pedig meg is hozta a Julie és Julia. Jó kis bájzli, de az összecsapott végétől eltekintve, kifejezetten szórakoztató, ide most nagyon passzoló kifejezéssel élve, habkönnyű mozi.
.jpg)
Elsősorban Meryl Streep filmje ez, aki szinte lubickol a főzésre rákattanó, nála egy fejjel alacsonyabb és természetesen sík kopasz, ám feltétel nélkül szerető férjének (Stanley Tucci szintén remek benne) óvó-védő támogatásától övezett frankomán amerikai háziasszony szerepében. Ő Julia Child, aki a múlt század ötvenes éveiben elsőnek jelentetett meg francia szakácskönyvet olyan nyelven, hogy azt még a marhasztéken és hamburgeren szocializálódott amerikai háziasszonyok is megértették. Az ő követője, már napjainkban a szimpatikus és túlontúl ismerős sorsot élő Julie (Amy Adams), aki megelégelve lelketlen közalkalmazotti munkáját válik gasztrobloggerré, vállalva, hogy 365 nap alatt végigfőzi Julia szakácskönyvének összes (hatszázvalahány) receptjét. Kettejük párhuzamosan elmesélt és a végén összekapcsolt története a film.
Két valós személyről van szó, kettejük önéletrajzi könyvét fűzte össze e filmben Nora Ephron, egészen az utolsó néhány percig tulajdonképpen hibátlanul. Julia története az erősebb, Streep elementáris játéka miatt is, de a megidézett francia miliő miatt is, a furcsa pár elbűvölően ábrázolt furcsa és bohókás szerelme miatt is, melybe komoran szövődik bele McCarthy szenátor ötvenes évekbeli, de a sötét középkor szellemét idéző ördögűzése - mint ahogy a legfinomabb, legínycsiklandozóbb ízeket is még pikánsabbá teszi a tetején kissé megpörkölődött tésztacsücsök, vagy sajtdarabka. Merthogy, természetesen happy lesz az az ending. Julie bloggerina mai története kissé szürkébb, talán mert az ismerősebb is, gasztrobloggerből meg annyi van szinte, ahány felhasználó az internet című intézményben, de azért a végén fáj az az elbénázott találkozás. Merthogy a két Julinak találkoznia kell(ene). Szóval, picit kozmás, picit el van sózva, de azért ehető. Sőt, néha mindennek ellenére kifejezetten finom Juli és Júlia története. Asanisimasa: 7/10
