Krzysztof Kieslowski közel egy évtizedes dokumentumfilmes múlt után forgatta le első játékfilmjét, a Forradást, így tán nem meglepetés, hogy itt még igen messze vannak jóval későbbi, színes és egyéb fesztivál-kedvenc művészfilmjeinek erős stilizációi, valamint mélyen lírai megközelítései. Bednarz igazgató története felületes olvasatra egyszerű termelési történet, a szó műfaji értelmében. Az elvált igazgató egy olyan óriásberuházás élére érkezik, melyről őszintén hiszi, hogy az elszigetelt kistérség felemelkedését szolgálja, infrastruktúrát, felemelkedést hoz. Az építés okozta irdatlan méretű erdőirtást kezdetben szükséges rossznak fogja fel, a helybéliek tiltakozását pedig annak a jellemző emberi tulajdonságnak, hogy mindenki tart a változásoktól. Bednarz alapvetően tisztességes ember, hobbija a fotózás, ami jól mutatja, hogy van szeme a szépre, de észreveszi a visszás dolgokat is. Már hivatalában van, de egyre nehezebben veszi a párt- és hatalomhű városvezetés megalkuvó intézkedéseit, különmegegyezéseit. Ahogy épül a megagyár, úgy mélyülnek a konfliktusok a helybéliek és a betelepült munkások között, de a vezetésben is. A rendszer sajátsága, hogy a konfliktusokat kifelé eltussolni, befelé pedig ha kell, fentről jött utasításokkal kell elsimítani. Közben a messzi Gdanskban utcai zavargássá fajul a kikötőmunkások áremelések miatti sztrájkja. Bednarz mindenben csalódva lemond tisztségéről. Persze, egy rendes, sematikus termelési filmben Bednarz diadalmasan megnyitná a gyárat, és büszke csasztuska kiáltaná világba a lengyel munkások nagyszerűségét, Kieslowski azonban ehelyett inkább kivág egy fát, melyből később majd a szocializmus koporsója fog elkészülni: nem aratja le a babért, nem ünnepel, hanem kétségek között, csalódásokkal küzdve kivonul a történésekből.

Kieslowski Forradás című filmjében pompásan modellezi a hetvenes évek lengyel értelmiségének azt a sorsfordító pillanatát, amikor a hatalomhoz való feltétlen elvhűségtől a kimért lojalizmusig terjedő közhangulat először rendül meg komolyan. Bednarz példájában a hatalomhoz és a szocialista államberendezkedéshez alapvetően lojális értelmiségi megrendülését, hitehagyását és eltanácstalanodását láthatjuk meg. E film azonban természetesen még nem fogalmaz, nem fogalmazhat olyan direktben, mint Kieslowski, valamint Wajda és Zanussi későbbi filmjei, de igen pontosan ábrázolja annak a totalitárius rendszert működtető megalkuvásokon és magán-üzelmeken alapuló szigorúan alá-fölérendelt hierarchiáját, de az abban való mozgásokat is, mely nagyjából hasonlóan működött nálunk is, és működik tán még ma is. Asanisimasa: 8/10