A minap ajánlottam ezt a filmet a tévéajánlóban, annak alapján, hogy régen láttam, és akkor nagyon megfogott, de azt nem sejtettem, mennyire irtózatosan aktuális még mind a mai napig! Persze, nem formai és stilisztikai dolgokban: az Aki szelet vet 1960-ban készült, Hollywoodban, ennek megfelelően magán viseli a klasszikus amerikai filmek minden ódiumát. A mai szemnek már néha viccesen teátrális előadásmódot, a markánsan sarkított, hangsúlyos didaktikával tálalt tanulságot, a terjengős moralizálást, és efféléket ma már legfeljebb megmosolyogjuk, sőt, legtöbbször el is utasítjuk. De akkoriban ez volt a módi, ha fontos dolgokat akartunk a néppel közölni, persze, ehhez az is kellett, hogy a nép ezt igényelje is. Ekkoriban indult Európában a francia új hullám, új módszerekkel, új filmnyelvvel, amit azonban először még az értőknek kellett felfedezni, a népnek viszont közérthetően kellett fogalmazni. (De hát nincs ez másként ma sem.)

Stanley Kramer a hírhedt, 1925-ös "majompert" állítja filmje középpontjába, melyben az akkor még forradalminak tartott darwini eszmék csaptak össze a bigott, Biblia-központú teremtésmítosszal. Ohio állam akkori törvénykönyve paragrafusba foglalta a Bibliában leírtak vita nélküli felsőbbrendűségét, így azt is, hogy az embert Isten teremtette. Egy fiatal tanár mégis Darwin A fajok eredete című könyvét tanította diákjainak, ám ezzel kivívta Dalton város bigottan vallásos közvéleményének haragját. Az ügyből per lett, melyben a nem éppen elfogulatlan helyi bíró előtt a Biblia-szakértőként is számon tartott, hajdani elnökjelölt Brady, mint vádló és a Drummond, a messze földön hírhedt védőügyvéd csapott össze. A per tétje a szabad gondolkodás létjogosultsága volt.

A film bemutatása idején valószínűleg mindenki McCarthy szenátor Amerika-ellenes tevékenységeket vizsgáló bizottságának "ördögűző" tevékenységére gondolt elsősorban, mi, a mai Magyarországon nyilvánvalóan egészen másra asszociálunk e film kapcsán. Ugyanúgy gondolhatunk a kisebbségi véleményt képviselők hatalomból való kirekesztésétől, sőt, véleményük szabad és megtorló retorzióktól mentes kinyilvánításától és képviseletétől kezdve egy bizonyos ideológia kizárólagos alkotmányba emeléséig rengeteg dologra, hiszen a jelenlegi hatalom sztahanovista lelkesedéssel termeli a minden szabad gondolkodásra vágyónak jogos tiltakozásra okot adó törvények, határozatok és dogmák tömkelegét.

Mi sem bizonyítja e film nagyszerűségét jobban, minthogy mindez fehéren-feketén, világosan és közérthetően benne van. De ami még ennél is több, az az, hogy találhatunk benne még valami olyan, szinte földöntúli bölcsességet is, amiből ma (is) óriási a hiány. Szó sincs e filmben antipropagandáról, a ló túlsó oldalára csúszásról, alá-fölérendelő ideológiai faszméricskélésről, semmilyen verbális és más bosszúról, elégtételről. Amikor Drummond, a film végén, egy szintén megszívlelendően bölcs bírói döntés után, helyére teszi az éppen keresztényellenes ágálásba kezdő vadliberális újságírót, és hóna alá csapja az inkriminált Fajok eredetét ÉS a Bibliát - na ott következik be a józan ész diadala! Felemelő és katartikus élmény, amilyet manapság szinte csak régi filmekben élhetünk át. Lehetne ódákat zengeni még Spencer Tracy mai szemmel nézve is óriási alakításáról, Ernest Laszlo dinamikus és expresszív fényképezéséről, azokról a nyakatekert hasonlatoktól burjánzó, bájosan archaikus dialógokról, de a film ma is érvényes üzenete mindent felülír. Asanisimasa: 10/10