Gésákat, vagy sok jedit, aztán meg űrkóbojokat.
Az Egy gésa emlékiratai, bár valóban egy igazi gésa, Mimeko Ivaszaki emlékein alapul, 
azonban erőteljesen nyugati, ráadásul angol ízlésnek megfelelően lett megírva annak idején, bizonyos Arthur Golden által. Így tulajdonképpen annyi köze van a japán gésák valódi életéhez, mint Puccini Pillangókisasszonyának a kabukihoz. Persze, ezzel nem azt mondom, hogy a Pillangókisasszony egy gyenge fércmű, hanem csak azt, hogy az igazság bizony még mindig odaát van. Állítólag, Mimeko annyira fel is háborodott Golden könyvén, hogy ő maga is kiadta saját készítésű emlékiratait, a film azonban nem ebből készült. Rob Marshall természetesen a nyugati verziót használta fel filmjéhez, mely bár autentikus helyszíneken játszódik, majdnem autentikus színészekkel (azon persze fenn lehetne akadni, hogy miért kínai színésznő játssza a japán gésát...), szellemében alapvetően nyugati. Alig érezni azt a finom, mégis markáns különbséget például, mi a különbség egy gésa és egy kurtizán között. Ennek ellenére ez egy pazar kiállítású, jó hosszú és jó romantikus hollywoodi film(giccs - kép!), mely nem véletlenül kapta meg 2006-ban a legfontosabb technikai Oscar-díjakat. (Duna, 21.00)
A film+-on Star Wars II., vagyis a Klónok támadása, rengeteg klónnal és ekkor még igen nagyszámú jedi-lovaggal. (21.10)
A Viasat6-on Firefly ötödik rész 23.00-tól, melyben kifogy a nafta. Jó lesz.
