Ahogy nézem a kínálatot, minimum este tízig felesleges bekapcsolni a készüléket (vagy ha igen, akkor szabad program), akkor is csak a Filmmúzeumot fogni képes szerencséseknek (más szempontból viszont szerencsétleneknek). Ekkor kezd ugyanis Pier Paolo Pasolini Élet-trilógiájának utolsó darabja, Az Ezeregyéjszaka virága, amelynek port.hus műfaji megjelölésén azóta is röhögök. Aszondja, hogy: fantasztikus kalandfilm. Ja, a Biblia meg negatív utópia. Bár, végül is...
A király táncol az egyik kedvenc filmem. A balett-táncosként is jelentős XIV."Napkirály" Lajosról (kép) szól Gérard Corbiau filmje, valamint az ő udvari muzsikásáról, bizonyos Jean-Baptiste Lullyről, vaskos, aranytól roskadozó, túlburjánzó barokk, atomi erejű zenével. Még mellékszereplőként is olyan, viszonylag jelentékeny figurák tűnnek fel, mint Moliére... (Duna, 22.15)
A Vízbe fojtott bűnöket már sokszor ajánlgattam, valamiért azonban nem nagyon jön be a népnek... Pedig nem rossz film, bár ami igaz, az igaz, nem húzza pulzusunkat 70 fölé. Viszont ráz. (m2, 22.50)
Van még mára egy Keresztapa 3-unk, álmatlanságban szenvedőknek, 170 hosszú percben. (tv2, 0.15)
