Lehetne találka akár a 7-es buszon is (született is anno egy ilyesmivel foglalkozó szkeccsfilm valaha...), sőt, az M7-en is (Széééép, nyári nap! Foltos farmerek az út szélén...), de itt most a francia nemzeti 7-es főútvonalról lesz szó. Az országút mellett fekszik a film fő helyszínéül szolgáló, mozgássérültek számára fenntartott otthon, ahol a film szereplői laknak és ami mellett... Szóval.

Gyógyíthatatlan izomsorvadásos betegségben szenvedő, kerekesszékhez kötött emberek mindennapi apró-cseprő dolgairól filmet készíteni igen felelősségteljes vállalkozás, látatlanban mélyen felkavaró, torokszorító filmet képzelünk el e témában. A magatehetetlen emberek vergődésében és segítőik emberfeletti küzdelmében nem valószínű, hogy sok szórakoztató jelenet adódik, ezért is meglepetés, hogy Jean-Pierre Sinapi Légyott a hetesen fura című filmje kifejezetten vicces alkotás, mely tobzódik a helyenként obszcén, máskor bornírt, leginkább viszont bizarr jelenetekben, valamint brutálisan egyenes, amolyan "csapjunk a lecsóba"-jellegű direkt ábrázolásokban. A film René, az egyik beteg -kiállhatatlan, mufurc figura- személyes problémájának megoldását meséli el, a tolószékhez kötött fazon szeretne egy utolsót szexelni, míg egyáltalán valamennyire képes az aktusra. Az erősen katolikus szellemiségű otthonban a szex iránti vágy explicit kifejezése, érthetően, nem kis botrányt okoz. Sinapi nem tököl sokat részvéttel, ilyesmivel, szereplői révén nevén nevezi a dolgokat, így mutatja meg iszonyúan plasztikusan a mozgássérültek mindennapi problémáit. Teszi ezt úgy, hogy közben a néző, kezdetben pironkodva, majd egyre jobban felszabadulva röhög a szereplőkkel, a szereplőkön. Elképesztő színészi teljesítmények sorát látjuk, a Renét alakító Olivier Gourmet pedig döbbenetesen hiteles. Leginkább akkor fog ez tudatosodni bennünk, amikor a film (igen ügyes) záró képsorai is kifutnak... Asanisimasa: 9/10