Különleges film a Rubber, a nézők 90%-át egészen biztosan kiakasztja, a maradék viszont jól fog szórakozni. A bizarr és kreatív reklámfilmesként, valamint DJ-ként ismertté vált Mr. Oizo, alias Quentin Dupieux által rendezett röpke 87 perces mozi egyrészt abszurd, szinte dadaista filmesszé az értelmezés és az ok-okozati összefüggések vizsgálatának hiábavalóságáról, másrészt pedig egy szabad játék a horror kliséivel, kvázi paródiaként. Sőt, ha nagyon akarom, még akár a provokatív hangú környezetvédelmi propagandafilmként is nézhetjük. A titok csak annyi, hogy még véletlenül se vegyünk mindent a szó szoros értelmében ebben a filmben.

Már a film nyitó képsora megadja az alaphangot: a kietlen nevadai sivatagon keresztül futó, poros mellékúton egy széket látunk. majd még egyet és még egyet. Sok széket látunk. Egy férfi mindkét kezében egy-egy csokor távcsövet tart. Aztán bekanyarodik az útra egy szedán, lassan jön, precízen fellöki az összes széket, melyek egyből darabjaikra hullanak szét. Begördül egészen a kép előterébe, felnyílik a hátsó csomagtartója és egy rendőr mászik ki belőle, viszonylag netten, ruganyosan. A volánnál ülő társától egy pohár vizet kér, majd odasétál elénk és filmtörténeti kiselőadásba kezd, különféle ismert filmalkotásokban rejtőző megmagyarázhatatlan dolgokról. Egy idő után a volánnál ülő társa leoltja, és az zokszó nélkül, éles vágással abbahagyja előadását, kiönti a porba az eddig a kezében tartott pohár vizet (ne legyen többé tiszta víz a pohárba!), majd visszamászik a csomagtartóba. Szedán el. A másik férfi, akinek eddig csak a kezeiben tartott látcsöveket láttuk, kiosztja az eddig még nem látott csoportnak (mint nemsokára kiderül, ennek a filmnek a nézőközönségének) a látcsöveket, és jó szórakozást kívánva elbiciklizik a naplementébe. (Azt hiszem, ajánlónak ennyi elég is...:)

A továbbiakban megnézünk egy abszurd filmet egy öntudatára ébredő használt gumiabroncsról, aki véres bosszút áll kihasználóin, és egyáltalán mindenkin. Alfred Jarry, Ionesco és Beckett szelleme találkozik e filmben Örkénnyel és a texasi mészáros Tobe Hooperrel, egy jó adag meszkalin hatása alatt. Ha tudunk nevetni azon, hogy egy nap sportcipőket lövell az égbe az egyik Duna-menti gyár, ha emberek felvonásokon át várják azt, aki tudvalevőleg soha nem érkezik meg, akkor nevetni tudunk ezen a filmen is, a nagy számban felrobbanó fejű emberek, varjak, nyulak és egyéb entitások ellenére is. Az abroncs (neve is van, csak elfelejtettem...) teszi a dolgát, mintha Bőrpofa, vagy éppen nagy büdös fekete kamion lenne.

Pazar a film képi világa, minden egyes kocka a film abszurd hangulatához hangoltan van megkomponálva - levegős, furcsa, szürreális beállítások úsznak a horror képi közhelyeibe. Mivel Dupieux DJ is, nem csoda a film zenei kísérete is unikum. A Rubber egy végletekig átgondolt, megálmodott és megvalósított abszurd mozi, annak, aki az ilyet bírja. Asanisimasa: 8/10