Érdekes aknamunka zajlik a kormányadók vezérhajóján: míg a hírműsorok jövőbe vetett sugárzó tekintettel, és a kétségek legkisebb jele nélkül hazudnak a köz szemébe sikert, fényt és csillogást, addig este Pelikán József gátőr (kép) köszön be hozzánk, immáron sajnos csak az égi gátőrházból. A tanú ma éppolyan aktuális, mint volt annak idején, bedobozolásakor, és volt azóta is, amikor egyik ismert poénja alapján néhány hosszú hajú fiatal megalakította a magyarországi politikai rendszerváltás egyik fő letéteményesét. A helyzet azonban azóta is fokozódik, a bírók is újra egyre többször olvassák fel először ítéletet, majd csak utána a vádiratot, az élet sem lett habostorta és narancsunk is van. Azóta ugyan túl nagyra nőtt, ráadásul rohad is, de hát a miénk. Pelikán, ha élne, ma is csóválná a fejét, mint ahogy Bacsónak sem tetszene ez az egész. Mi pedig nézhetjük az idén 42 éves Pelikánt, Dánielt és Virág elvtársat, és röhöghetünk a rendszeren, amíg tehetjük. (m1, 20.10)
Dögölj meg, drága Mona! - mondja erre egy egész amerikai kisváros abban a fanyar humorú, groteszk, de vicces krimiben, amely 22.10-kor kezd a Story4-en, így kényelmesen átzombizhatunk ide az előző film után.
Az Aranyhal-emlékek című friss, ropogós és szélfútta ír filmet (Duna, 23.10) nem láttam még, de a hírek szerint okosan, és ami a lényeg, eredetien, női szemszögből (rendezte Elizabeth Gill) mesél az örök témáról, a szerelemről. Szerintem, egy próbát mindenképpen megér, főleg, ha az előbbi krimi kicsit túl vad a mai estére...