Az őrület fészke nem más, mint a hírhedt Szikla, az Alcatraz. A börtönsziget, ahol például Al Capone is raboskodott. Ez alkalommal azonban nem valami szökési dráma, nem börtönhorror (illetve, ez csak egy egész picit) és nem akció-kalandfilm helyszíne a komor börtön, hanem ok egy feszült tárgyalótermi drámára. Marc Rocco rendező egy múlt század harmincas-negyvenes évekbéli történetet kapart elő, hogy általa beszélhessen az amerikai igazságszolgáltatásról, amely van annyira fejlett, hogy még a büntetésvégrehajtás az amerikai elnökkel is cimboráló, nagyhatalmú igazgatójával is képes szembeszállni, még akkor is, ha védence nyilvánvalóan bűnös, méghozzá bevallottan gyilkos. Ez persze normális esetben, egy normális filmben csakis a humanizmus és csak a legtisztább erkölcsiség védelmében és érdekében engedhető meg, itt sincs ez másképpen: Henry Youngot (Kevin Bacon) egy ötdolláros lopásért ítélték el, melyet ráadásul azért követett el, mert éhező kishúgának akart belőle enni adni. Azonban elkapták és az Alcatrazba került, ahol az embertelenségig szigorú börtönigazgató (Gary Oldman) túlkapásai, a több mint ezernapos magánzárka lelkileg megtörték a férfit, akiből az évek során felgyülemlett feszültség egy őrült pillanatban robbant ki, melynek eredményeképpen egy rab (akinek amúgy nagy része volt abban, hogy Young az igazgató "kedvencévé" vált) vérbefagyva maradt az ebédlő padlóján. A gyilkosságot az összes rab, valamint a szolgálatos őrök végignézték, Young bűnösségéhez kétség sem fér. Egy fiatal és ambíciózus ügyvéd (Christian Slater) azonban nem hiszi, hogy egy ötdolláros lopásért elítélt fiatalember ok nélkül vált gyilkossá a börtönben. Sziszifuszi munkával és csavaros logikával aztán James Stewart-i győzelmet arat az igazság és a humánum élén a vaskalapos és szűklátókörű, konzervatív gonoszságon.

Rocco picit csalt az igazságon, a valóságban Youngot nem éppen öt dollárért, hanem egy csinos bankrablásért csukták be, de hát a cél szentesíti az eszközt -a lényeg amúgy sem azon van, hogy Young miért ült, hanem azon, hogy miért ölt. A filmet viszont, a kezdeti szétszórtság után rendesen gatyába rázva, elegánsan vezényli le. Slater nagy igyekezettel, és az említett Stewartra, vagy a filmben is utalt Gary Cooperre is hajazó, tiszta lendülettel oldja meg az igazság bajnokának kissé közhelyes, de mégis soha meg nem unható karakterét, partnere, Bacon pedig néha picit túljátszva, de a drámai kulcsjelenetekben valóban nagyot alakítva az összetört Youngot. Oldman pedig nem tud hibázni rohadt figura-szerepben, így itt sem teszi, a rendelkezésére álló relatíve kevés időben sikeresen megutáltatja magát (és en bloc az összes hatalmaskodó, öntelt hivatalnok-kiskirályt). Igazságérzetünknek jó kis vitamin ez az olcsó DVD-polcokon fellelhető, érdemtelenül alulbecsült kis film, mely az asanisimasa szerint: 7/10.