Aki múlt héten elkezdte A sivatag oroszlánja című líbiai-amerikai (!) klasszik háborús filmet, az ma befejezheti: m2, 21.25-től.

A különböző római katonás, Brad Pittes, meg tököstekés filmeket most hanyagolnám, helyettük egy valóban fontos filmre hívnám fel a figyelmet: a tv2 22.15-től műsorra tűzi Török Feri Apacsok című filmjét (kép), ami a Radnótiban futó Kovács-Bereményi darabnak tévéváltozata, mely a rendszerváltás előtti besúgósdizós, III/III-as ügynökvilágot veszi górcső alá, végre-valahára. Ha azt nézzük, hogy a rendszerváltásról is az eddigi legadekvátabb filmes fikciót is a Feri követte el (Moszkva tér), most az ügynök-kérdésben is úttörő lehet. Napi aktualitása is van a filmnek, hiszen épp a minap szüntette meg a 2/3-os kormány az ügynöki jelentéseket feldolgozó Kenedi-bizottságnak munkáját, kivonva ezzel az ügyből a civil ellenőrzést, teljes bizonytalanságba sodorva a Kádár-rendszer titkosszolgálati jelentéseinek további sorsát - egy egyszerű napi selejtezéssel eltűnhet ezek után akár az összes dokumentum. A filmben Kishorváth, a fiatal filmes élete első filmjének rendezésére készül, a forgatókönyvét éppen a Kuratórium vizsgálja. A filmterv nagyapja történetét meséli el, aki a '60-as évek elején az '56 utáni passzív ellenállás egy különös formáját választotta. Társaival indián-törzset alapítanak, mokaszint húznak, és kivonulnak a társadalomból. Ezt a játékot szigorú erkölcsök uralják, amelyeket a törzs tagjai véresen komolyan vesznek. A Duna-menti indiánok azonban gyanúsak a megtorlás légkörében, az amúgy is paranoiás hatalom számára. Furcsa fegyvereket birtokolnak, érthetetlen módon kommunikálnak egymással és, ami még ennél is fenyegetőbb, amerikai állampolgárokkal leveleznek, mi több találkoznak is. Kishorváth filmtervét a Kuratórium többsége elégedettséggel fogadja, van azonban valaki a bírálók között, aki családilag szintén érintett a történetben és azt egészen másként ismeri. Kishorváthot pedig ez arra ösztönzi, hogy tovább nyomozzon...

Van még egy lengyel drámánk mára, Kis Moszkva címmel (Duna, 22.30). A filmből egy fiatal, ideiglenesen Lengyelországban állomásozó orosz katonatiszt és egy lengyel lány tragikus szerelmét ismerhetjük meg: biztosan szép film lesz, nem tudom, nem láttam.

A 22-es csapdájának 1971-es, Mike Nichols-féle feldolgozását viszont már láttam, és állítom, hogy az egyik legjobb irodalmi filmadaptáció, mely valaha készült. Joseph Heller frivol, groteszk szövege, kíméletlen iróniája tűpontosan jelenik meg a mára már kissé karcos képeken, de az illuzió tökéletes. Minden, amit tudni muszáj a háború természetéről, az itt van benne, ebben a filmben. (tv2, 23.40)