Emlékszem, egy csaj mesélte annak idején (1982 körül), hogy megismerkedett egy fantasztikus fazonnal Szegeden, ahová főiskolára járt. A csodafazon akkor talán éppen sírásóként dolgozott, ám ez nem zavarta abban, hogy filozófiai tárgyú könyveket olvasson. Egy punkzenekarban játszott, úgy hívták a srácot, hogy Güzü. Aztán rövidesen én is találkoztam Güzüvel, a hatás leírhatatlan volt. Fényes nappal, talán péntek kora délután, állt néhány fazon a Kárász utcában, konkrétan rongyokban, szakadt bőrzakóban, szegecses műbőrdzsekiben, rikító festékkel összekent műtős- vagy más munkásnadrágban, mamókacipőben és égnek álló kakastaréjjal. Azzal szórakoztak éppen, hogy egy orbitálisat csuláztak Szeged büszkeségének kövezetére, és azon versengtek messze hangzó röhögéstől kísérve, hogy a köpetből ki bír több nyúlványt kihúzni a cipője orrával. Napocskát rajzolunk!- mondták. Na ja, takonyból. Ők voltak az akkor Szegeden már ismert és hírhedt CPg zenekar és szűk rajongótábora és ez volt az első találkozásom a punkkal, mint olyannal. (Az angol szó jelentése kb.: mocsok)
A CPg aztán nem sokkal később egészen más ügyből kifolyólag lett országszerte ismert. A koncerten, show-elemként elvégzett csirke ledarálásától az akkor könnyűzene atyaúristenének keresetlen anyjába visszaküldésén át a zenekar nevének vitatott jelentéséig és a rendszer megdöntésére irányuló felbujtásért kiszabott konkrét, letöltött börtönbüntetésig hosszú a lista, amivel ez a szegedi csapat gazdagította a magyar kultúrtörténetet. Kövessy Róbert filmjének, a Pol Pot megye punkjainak éppen az az legnagyobb érdeme, hogy egyszerre tudja hitelesen elmondani, mi az igazság a CPg-ügyben, emellett alkalmas némi nosztalgikus múltba révedésre is (már, ha egy punk egyáltalán lehet nosztalgikus...) és egy igen fontos kordokumentum is. Most, így majd' harminc év távlatából azért meglepődtem, milyen szimpatikus srácok lettek azokból a szegedi punkokból... Na ja, sose ítélj elsőre. A filmet hitelessége és pontosan megfogalmazott kortörténeti jellegű adalékai miatt kötelező tananyaggá tenném gimnáziumi történelem órákra, ha rajtam múlna. Asanisimasa: 10/10