Senkit ne tévesszen meg Joel Schumacher rendező új filmjének a címe. A Hibátlanok éppen hogy elhibázott sorsokról, rosszul, vagy egyáltalában nem működő társas viszonyokról, a mássággal való előítéleteinkről szól. Kurvák, kábítószer-kereskedők, pénzbehajtók, transzvesztiták és egyéb fél- és alvilági figurák világában, New York egyik lepukkant, szemetes, züllött negyedében, egy lerobbant bérházban vagyunk. 
Robert De Niro játssza Walt Koontz-ot, az ex-biztonsági őrt. Magányosan él, büszke konzervatív nézeteire, amerikaiságára - amolyan echte amerikai Igazságos János ő -, valamint arra, hogy valaha hős volt. Meghiúsított egy bankrablást, és megmentette két társa életét. Idejét fallabdázással tölti, no meg machó táncost játszik a helyi tangóklubban, ahol természetesen az összes bolondul érte. A heteroszexuális és férfias Walt nehezen emészti meg a szomszédban meglehetős nagy hangzavarban életüket élő transzvesztiták néha valóban egészen elképesztő viselkedését, oda-vissza repkednek a nemi irányultságot és érintkezést igen zaftosan megfogalmazott szidalmai. (Hol vannak már azok a szemérmes négybetűs szavak?) Walt rendet és csendet akar maga körül, a melegek pedig harsányan és ordenáré módon buliznak. Egy késő éjszakai órán, miközben Walt egy bajba jutott szomszédon próbál segíteni, szélütés éri, bal oldala lebénul, beszéde érthetetlenné válik. Elkeseredésében és büszkeségében nem hajlandó kimozdulni lakásából, hogy terápiás kezelésekre járjon, megszakít szinte minden kapcsolatot a külvilággal. Úgy tűnik, remeteként éli le élete hátralévő részét, gyógy tornásza azonban énekterápiát javasol neki. A sors keserű fintora: énektanárja a szemben lakó transzvesztiták vezéregyénisége, a Philip Seymour Hoffman által zseniálisan alakított Rusty lesz. A lebénult, bigott macsó Walt és a szabados, szabadszájú, ám komoly nemi identitásproblémákkal küzdő Rusty egymáshoz csiszolódását mellékcselekményként körbefonja a helyi maffiózótól ellopott pénz körüli herce-hurca, valamint a transzvesztiták éppen aktuális parádéja, ezek azonban csak színesíteni, hitelessé tenni hivatottak a két teljesen különböző jellemű főszereplő kettősét. 
A lecsúszott egzisztenciákat, furcsa figurákat felvonultató film nézője gazdagodhat jó néhány aranyköpéssel, elmélyedhet az amerikai-angol meleg szlengben, betekinthet néhány különös fazon egymást keresztező életébe, ami érdekes lehet azoknak, akik viszonylag ritkábban sétálnak egyedül este 11 után a József körúton. A film megtekintése ajánlott a píszí (politically correct) harcosainak, valamint azok ellenfeleinek is, és természetesen a színészrajongóknak: Robert De Niro rutinosan jó, bár érzésem szerint a Rustyt alakító Philip Seymour Hoffman ez alkalommal lejátssza a nagy Bobbyt a vászonról.
