Hát, nem tudom... Legjobb tudomásom szerint azokban a jelentésekben, amelyekben a nemi érintkezések gyakoriságát taglalják, a német férfitársaink inkább a szerény középmezőnyben, annak is talán a vége felé tétlenkednek. Persze, lehet, hogy a párkapcsolatokon kívül más a helyzet. A hírhedt hamburgi St. Pauli negyed, az amszterdami vörösfüggönyös házak, de még a thaiföldi Phatpong is német férfiakkal van tele, ám bátorkodom merészen feltételezni: igazán nagy teljesítményekre a söröskriglik társaságában, illetve azok ihletésében képesek.
Persze, a Beate Uhse Filmverlag sokáig mindenható pornóbirodalma is főleg a német hímekre épült, más kérdés, hogy rájuk mint fogyasztóra, s nem mint főszereplőre gondolt Frau Uhse. Számukra az élmezőny minden valószínűség szerint bizony igen messze van. Nem mintha nekünk, magyaroknak túl nagy büszkeségre lenne okunk... A német lepedőakrobatika viszonylag alacsony színvonaláról az állapítható meg, hogy meglehetősen hasonlatos a probléma a magyar labdarúgás rákfenéjéhez, miszerint a lényeg, a szenvedély, a tűz eltűnik valahol a nemi fejlődés végén.
Az ifjak még pengék, kívánósak, máson sem jár eszük, csak a labdán (labdákon), aztán nagy reményekkel bekövetkezik a felnőttkor, az eredmény: lanyha petyhüdés. Fociban a németek egy kicsit jobbak nálunk, de mondjuk a brazilokhoz képest orrfacsaróan izzadságszagúak, amit persze erős dezodorhasználattal próbálnak elfedni.
A Hangyák a gatyában című, immár sorozattá gyarapodott film e tendenciáknak hivatott megállj-t parancsolni, egyben ébren tartani a német, sőt az egész indo-germán identitású ifjúság szerelmeskedési kedvét.
Minden társas kapcsolatban bekövetkezik az első vita, így a már 17 éves Flo (Tobias Schenke) és beszélő fütyköse is (magyar hangja Mikó István) éppen mosolyszünetet tart, amely azt a tragédiát eredményezi, hogy a szószátyár hímtag nem akar felállni. Így se kézimunka, a lányok meg még úgyse! Pedig sürgősen rá kéne nyomulni a szép, de hetyke és iszonyú gazdag Majára (Diana Amft)! Külön utakon járó fütyivel azonban ez némi akadályba ütközik.
Az állandó barát, Red Bull (Axel Stein) - aki az első rész óta ugyan tantrista, taoista és egyéb keleti szexguruvá képezte ki magát, mégis leginkább elektromos rejszgépével foglalkozik -, barátja segítségére hajlandó mázsás leánnyá változni, egyben megütni a főnyereményt: a női gyeplabdacsapat beltagjává válni. A csapatkapitány Maja, de a sztár: Wanda, azaz Red Bull! Flo pedig álnokul beépül Maja családjába, a 99 éves nagymami ápolójának szegődik. Persze a nagymami napi betevő söréért is keményen kell küzdeni, ráadásul Flo fütyije még mindig sértődöttet játszik.
Amint az eddigiekből kitűnik, nagyjából ugyanaz az élmény vár a nézőre, mint az első rész esetében. Vagy egy kicsit súlyosabb. Még több altesti humor, bélsár és bélgáz, valamint elképesztő mennyiségű orrváladék. Hiába, a németek képtelenek bármilyen finom megoldásra, akármiről legyen is szó - tisztelet természetesen a kevés kivételnek. Ebben a meglehetősen pikáns témában aztán el is engedik magukat.
Tizenévesen persze az ember még jó durva, vaskos poénokat enged meg magának, így, inkább negyvenfelé ez már túl messze van. Nekünk a Kamaszkorom legszebb nyara volt a film e témában, de a nem annyira régi Boldogságtól ordítani sem rossz mozi. A Hangyák a gatyában 2. viszont ugyanolyan rossz, mint az első rész volt. De amennyire például Anettkának is vannak rajongói, és a Pongó Pigmeust is várják otthon, a Hangyák... második részét is meg fogják nézni sokan, hiszen a világ már csak ilyen.
Granz Henman - Hangyák a gatyában 2.
2002.10.25. 13:57 efes
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
