Viccesen kezdődött az egész. Az utcán siettem a dolgomra, egy csinos fiatal nő jött velem szembe, fülére szorított telefonnal. Épp mellém ért, amikor azt mondta: ... két ismeretlen hívásom volt... Ennek nem lenne túl nagy jelentősége, de ekkor megcsörrent az én mobilom, a szerkesztőm hívott, hogy nézzem meg az Ismeretlen hívás című filmet. Borzongós lesz, mondta... Halványan felsejlett valami, talán a Sikoly című thriller-alapműben láttam ilyen telefonhívogatásos paráztatást? Mindenesetre a megfelelő felütés megvolt..jpg)
Persze hogy. A Wes Craven-féle Sikoly horrorfilm-rajongó gyilkosa idézett meg egy, azóta kultusszá vált 1979-es Fred Walton filmet, amelyben egy fiatal bébiszittert hívogat egy pasas: "Have you checked the children?" Megnézted a gyerekeket? Nos, igen, minden bébiszitter rémálmát ossza meg velünk Simon West (Con Air, Tomb Raider), ebben a címváltoztatás nélküli remake-ben. Csak a gyerekekkel ne történjen semmi. Aztán a telefonhívogatás a szótlan lihegéstől elmegy egészen a véredben akarok fürdeni cseppet sem romantikus vallomásáig, ne legyenek kétségeink.
Maga a film már cseppet sem kezdődik viccesen. Valahol, egy középnyugati kisvárosban - mindig ott! - a vurstli szomszédságában, - újabb thriller toposz, a vidámpark látványa ma már inkább a tragikum érzetét hozza elő a nézőben, mint vidámságét - borzalmas gyilkosság történik. Snitt. Sok száz mérfölddel odébb, Jill, a csinos fiatal gimnazistalány bébiszittelni kényszerül, míg barátai buliznak. Egyedül marad a minden luxussal felszerelt, de a várostól távol fekvő hatalmas villában, a gyerekek fenn alszanak, amikor először megcsörren a telefon.
A klasszikus thriller alaphelyzetének minden kelléke együtt van. Adott a fiatal bébiszitter, a viszonylag ismeretlen Camilla Belle tehetséggel, hatásosan oldja meg a színészi ziccerhelyzetet. Szimpatikus jelenség, képes felkelteni a néző érdeklődését, tudunk érte izgulni. És hogy izgulni tudjunk, valamitől félteni kell a főhőst, ez pedig a gyilkos, a rossz, a gonosz. Tudjuk, úgy hatásosabb a jelenléte ha csak sejtjük, hogy ott van, de nem látjuk. Ha látható, tapintható, akkor talán fel lehet venni vele a harcot, lehet küzdeni ellene. De ha csak "valahol" van, ha csak telefonhívásokból tudjuk, hogy jelen van; ha csak a rendőrség - szintén telefonos - hívásnyomozásából tudjuk, hogy egyre közelebbről hív, hogy egyre közeledik, de még mindig nem látjuk, úgy nő egyre az elviselhetetlenségig a feszültség a filmben.
A helyszín is klasszikus. Nehezen megközelíthető - esély se legyen a menekülésre, nappal vonzó, irigylésre méltó környezet, poszterre való, tóparti fekvés, trendi üveg-fa dizájn, műtárgyak, luxus - este feltámad a szél, a paradicsomi otthon sötét, zegzugos, árnyakkal, neszekkel teli félelmes labirintussá változik, minden szeglet mögött rettegés rejtőzik. A külvilág ekkor már csak virtuálisan, a rendre csörgő telefonon keresztül van csak jelen. Egyedül maradtunk, a fiatal bébiszitter, az arctalan gyilkos borzalom, és mi, a nézők.
Az eddig főleg nagy költségvetésű gigaprodukciókkal ismertté vált Simon West ebben a filmben megmutatja, hogy (inkább) van érzéke a fojtott légkörű kamaradrámához. Pompás ritmusban adagolja a feszültséget, okosan, mintegy valamiféle horrorra hangszerelt chaplini modern időkben alkalmazza a mai kor technikai vívmányait feszültségkeltő- és fokozó kellékként s bebizonyítja, hogy gyakorlatilag egy megfelelően kiválasztott és jól felkészített színésszel, amerikai viszonyok közt kicsi költségvetéssel egyetlen helyszínen is lehet komplett thrillert alkotni, amely az első perctől az utolsóig korrekten pakolja a nézőbe a frászt.
www.port.hu/ismeretlen_hivas_when_a_stranger_calls/pls/fi/films.film_page
