asanisimasa

Anima = lélek, átvitt értelemben: kísértet, szótagolva: asa-nisi-masa, magyarul: kivi-sévér-tevet, ahogy az Fellini 8 és fél című filmjében szerepel. Kérdések, javaslatok, ajánlatok, munka, állás, effélék: efespontasanisimasakukacgmailpontcom . A posztok végén lévő pontozás szimpla tetszési mutató, semmi több. Azt mutatja, hogy az adott film mennyire tetszett. A címkefelhő helyett használd a 'keresés' opciót a jobb oldali oszlopban. Kiválóan működik, ha egy szóra, egy kifejezésre, az adott rendező vagy színész családnevére keresel rá.

Friss topikok

Vincent De Brus - Zűrös páros (L' Entente cordiale)

2008.03.14. 19:34 efes

Jack Bauer, a 24 című legendás akciósorozat emblematikus figurájában, azt hiszem, új archetípusa teremtődött meg a mindenre elszánt, kormányához a végletekig lojális ügynöknek. Az örökös elsőnek hitt James Bond, vagy Stirlitz őrnagy, meg a többiek mind-mind eggyel hátrébb csúsztak a rangsorban Jack mögött. Sőt, a Los Angeles-i CTU kirendeltség vezető ügynökét már másolják is.

Hogy hívják a franciák Jack Bauerét? Hát, Jacques Le Bauer! - vághatjuk rá, úgy Vincent Vegásan, nézve A zűrös páros című 2006-ban készült francia akció-vígjátékot. Francois de La Conche figurája ugyan egy cseppet sem emlékeztet az igazi Jackére, főleg, hogy tulajdonképpen Jacques Le Bauer egyenesen két ember: Francois, nem beszélve a francián kívül egyetlen más nyelvet sem, kénytelen minden akciójára magával cipelni egy tolmácsot, Jean-Pierre baljós árnyékként követi őt. Jeleztem, a műfaj akció-vígjáték, így gondolom az is nyilvánvaló, a franciák szuperügynöke még ilyen kettős alakban is nagyságrendekkel ügyefogyottabb, mint Jack Bauer a leggyengébb pillanatában. Valamilyen okból kifolyólag, a franciák kizárólag úgy képzelik el a vígjátékot, hogy abban valami kedves, de iszonyúan pipogya alak csetlik-botlik a film végéig, amely ezáltal egyrészt tipikussá, másrészt unalmassá válik. Könnyed francia vígjáték, ismerjük, legyintünk. Jó esetben egyszer-nézős, hétköznap, munka utánra. Az eleddig jobbára ismeretlen Vincent De Brus rendező úgy próbál friss vért pumpálni ebbe a kissé fáradt műfajba, hogy megpróbálja a tipikus francia (anti)hőseit belepasszírozni egy nemzetközi fegyvercsempészési ügybe.

Egy fegyvercsempészési ügyben viszonylag kevés humoros elem adódhat, tekintve a fegyver, mint olyan egyáltalában nem a humor forrása. (Már, ha nem a humor nagyágyúiról beszélünk, bár azok is inkább fájnak mostanában...) Rendszerint gonosz ábrázatú, kiugrott, vagy inkább kirúgott katonatisztek, zavaros fejű és tekintetű terroristák, és ezekhez hasonló, gyakorló pszichopaták foglalkoznak ilyenekkel. Nem vicces dolog a fegyvereket sem eladni, sem megvenni. Nehéz ügy tehát, hogy fogunk mi ezen nevetni? Hát bizony, akarni kell... A filmet íróként is jegyző De Brus úgy próbálja picit enyhíteni a fegyvercsempészés ügyletének brutalitását, hogy maga az ügylet tárgya, a piciny nanorobot, amely gyakorlatilag egy végtelen erősségű fájdalomcsillapítóként működik abban, akibe belefecskendezik. Aztán, bizonyos idő után felrobban. Ez már megfelelhet vígjátéki alapszituációnak, hiszen adott egy kétbalkezes ügynök-párosunk, és adott a bigyó, ami valahogyan odakerül, ahová nem kéne, az idő szorít, pereghetnek az események. Ehhez adódik az a többnyelvű játék, mely a film csúcspontján kisebbfajta bábeli nyelvzavarrá érik, s mint minden efféle káosz, önmagában lehet szórakoztató is. Már, ha éppen nem megrémít.

De Brus a dolgok nagy részét a két kiváló francia sztárjára, Christian Clavierre és Daniel Auteuilre, illetve azok nagy rutinjára bízza. A két sztár él is ezzel, Clavier elképesztő "franciaságú" angolja a film igazán szórakoztató perceit hozza, bár ez csak az eredeti nyelvű verzióban fog jól kijönni. Epizódszerepben feltűnik a legendás Monthy Python színészileg egyetlen aktív tagja, John Cleese, az ő veretes angol kiejtéséhez viszonyítva még viccesebb ez. A film tartalmaz ezeken kívül komoly grúz és hindi nyelvi "közegeket" is, ezekhez viszont én nem konyítok eleget. E nyelvi játékok azonban csak a lingvisztikai érdeklődésű francia filmvígjáték-rajongókat fogja kellően mulattatni, a maradék többség a kissé lassacskán csordogáló "humorbombákon" kénytelen szórakozni, addig, míg a végén mindenki elnyeri a méltó büntetését/jutalmát. Úgy állhatunk fel tehát e film után a fotelből, moziszékből, hogy: - Na, ez is olyan tipikus francia filmvígjáték volt. De Brusnak tehát nem sikerült forradalmat csinálnia (már, ha akart egyáltalán), filmje gond nélkül simul bele a sorba. Egyszer-nézős, könnyed léhaság, hétköznap estére, munka, iskola utánra, semmit nem vesztünk, ha véletlenül belealszunk. Mondjuk, az biztos, hogy e filmben több vicc van, mint Jack Bauer egyetlen napjában, mégis nagy a különbség, gondolom, egyértelmű, kinek a javára...

www.port.hu/zuros_paros_l%27_entente_cordiale/pls/fi/films.film_page

A bejegyzés trackback címe:

https://asanisimasa.blog.hu/api/trackback/id/tr49824808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása