Hajdan Wajda és Kieslowski munkatársaként dolgozó Agnieszka Holland mára már legalább akkora nevet vívott ki magának a filmes közéletben, mint hajdani "főnökei". Jobbára tisztességes kivitelű, igényes kommersz filmeket készít -immár Amerikában-, melyek amolyan művészien kivitelezett mesteri szakmunkák. Nem pejoratív e jelző, jó nézni filmjeit, amelyek szépek, nőiesen könnyedek, de nem értéktelenek, tanulság nélküliek. Ilyen Beethoven utolsó éveiről szóló filmje is. 
Kiváló, dinamikus fény-árnyék hatásokkal operáló fényképezés (Ashley Rowe), szellemes dialógok, sok magyar helyszín (Sopron, Kecskemét, Budapest) és egy erejében, intenzitásában és hitelében egészen elképesztő színészi alakítás: Ed Harris a már süket zsenit formálja meg így. Sajnos párja, az első női zeneszerzővé válni kívánó Anna Holtzot alakító Diane Kruger lényegesen halványabb teljesítményt nyújt. Egyszerűen semmilyen, így azt sem hisszük el, hogy valóban olyan mélyen érti a Mestert, annak egyenrangú társává bírhat válni. Egy erősebb karakterű színésznő talán hihetőbbé tette volna Anna Holtz figuráját.
A IX. szimfónia utolsó tételének filmbéli előadása azonban ennek ellenére katartikus.
10-ből 7.
