Tim Burton szellemes és édesbús életrajza Edward Bloomról, aki egyfajta modern, jószándékú Münchausenként élte le életét. Egyszerű ügynök volt, aki szürke hétköznapjait szárnyaló fantáziával feldúsítva mentette le memóriájába, és ezt, ha lehet, még jobban kiszínezve mesélte el fiának. Persze, a színes mese ellenére van nemzedéki ellentét, a fiú el is menekül papától jó messzire, Párizsba. Az apa betegségének hírére tér csak haza, ám ez ad apropót arra, hogy kiderítse, mi is igaz abból, amit a papa összehordott.
Albert Finney apaként zseniális. Mellette komoly sztárparádé: Danny De Vitótól Ewan McGregoron át Helena Bonham Carterig sokan.
Mintaszerű CGI-alkalmazást láthatunk, semmi hivalkodó virblizés, minden effekt belesimul a filmbe, a meseszerűséget erősíti úgy, hogy nem válik szürreálissá vagy valóságidegenné. Tökéletesen igazi illúzióját nyújtja Bloom fantáziadús elmesélésének. Maga a film azonban néha lendületét veszti, a közepén majdnem elaludtam, de azért mégsem. Ezzel együtt mégis Tim Burton egyik legjobb filmje ez, egyetemes érvénye miatt, embersége miat, és főleg, hogy itt nem Burton önnön zsenialitásának bizonygatását kell csodálnunk.
10/7