asanisimasa

Anima = lélek, átvitt értelemben: kísértet, szótagolva: asa-nisi-masa, magyarul: kivi-sévér-tevet, ahogy az Fellini 8 és fél című filmjében szerepel. Kérdések, javaslatok, ajánlatok, munka, állás, effélék: efespontasanisimasakukacgmailpontcom . A posztok végén lévő pontozás szimpla tetszési mutató, semmi több. Azt mutatja, hogy az adott film mennyire tetszett. A címkefelhő helyett használd a 'keresés' opciót a jobb oldali oszlopban. Kiválóan működik, ha egy szóra, egy kifejezésre, az adott rendező vagy színész családnevére keresel rá.

Friss topikok

Max Makowski - Egy utolsó tánc (One Last Dance)

2008.12.11. 21:33 efes

Az egy kicsit zavaró, hogy a tánc címén előadott altesti dörzsölködés himnikus szappanoperájának eleddig utolsó opusza is ugyanezzel a címmel fut a piacon. Nos, aki az örökifjú Patrick Schwayze és aktuális partnernőjének soron következő nyilvános üzekedésére kíváncsi, és bevállalja EZT a filmet, az alaposan mellényúl. Ebben a filmben nem lesz édesbús latin ritmus, örökké füstős csehókban (hogy lehet ilyen állandó ködben táncolni?) vonaglás, ellenben. Decens kis vériszamos Tarantino-parafrázis EZ az Egy utolsó tánc című film, erős szingapúri dialektusban előadott kantoni (Kína) nyelven, csakhogy tovább távolodjunk a fülledt erotika romantikájától. Mert én úgy gondolom, hogy szingapúriul beszélt kantoniul nem lehet szerelmesen susogni...

Persze, lehet, ez is például a filmet rendező-író Max Makowski találmánya, ugyanis ő beletette a szerelmi szálat is a konstans öldöklésbe, amit eleddig Maestro Tarantino hanyagolt. De kezdjük az elején: ki is ez a Makowski tulajdonképpen? Egy meglehetősen fura figura, hiszen harmincas évei derekára gyakorlatilag mindenhol élt a világon, Brazíliától a Fülöp-szigetekig, Bahreint és Németországot is beleértve, jelenleg Hongkong és New York között ingázik. Filmjei közül nálunk Tabu címmel láthattuk néhány elbóklászott főiskolásról szóló misztikus szexuálanalízisét, valamint egyik rendezője volt a Melegedő című meleg reality-shownak. E film forgatókönyvét húsz évvel ezelőtt írta David Hume és Immanuel Kant okokról és okozatokról szóló fejtegetéseinek ihletében, és Szingapúrban készítette el 2005-ben, a már említett kantoni nyelvjárásban. Nem az a szokványos életút. Ráadásul, brazil bahreini (stb.) hongkongiként elérte, hogy szingapúri film először jusson be a független filmesek Mekkájaként emlegetett híres Sundance fesztiválra, ahol egyből nyert is egy díjat (Grand Jury Prize), ha már itt van.

Maga a film, mint említettem, tulajdonképpen egy Tarantino-parafrázis, mintegy továbbgondolása, kicsavarása, átlényegítése Tarantino abszurd párbeszédekkel tarkított erőszakszimfóniáinak, amelyekben a tulajdonképpen szimpla sztori, egy gyilkosságsorozat, egy bosszúhadjárat többféle nézőpontból elmesélve kap sajátos színezetet. Az Egy utolsó tánc is ugyanez. Gazdag és fontos ember fiát elrabolják, egy bérgyilkos kap megbízást hogy járjon végére az esetnek. A megbízás során gyilkosságról gyilkosságra derül fény a dolgok valód állására, amely meglepő lesz...

 

Úgy tűnik azonban, Makowski túl nagyot akart csavarni a dolgon, túl akart tenni Tarantinón is. Ebbéli igyekezete felemás, néhol bizony zagyva, keszekusza filmet eredményezett. Nehezen követhető, ki kivel van, ki kicsoda tulajdonképpen. Főleg, hogy rendre valamiféle olasz maffia kapcsolatról is beszélnek a filmben, ennek (és Tarantinónak) köszönhetően feltűnik a színen maga Harvey Keitel is (Terrtano néven, ami akár lehetne Tarantino elferdítése is?), aki elmond egy mondatot kantoniul, majd úgy tűnik el, ahogy fel. A többi olasz ázsiai, így akár lehetnének a Triádok is, de Makowski hiperaktív, amúgy vicces Kao nevű szereplőjével erőlteti ezt az olasz dolgot. Azt értem, hogy szándéka az volt, hogy minden egyes történetszegmens megváltoztatja a történetbeli valóság alakulását, ez a folyamat azonban nem mindig világos. És akkor a szerelmi száltól nem is beszéltem, bár az viszonylag tiszta. Csak éppen dramaturgiailag nem igazán indokolt...

Viszont vizuálisan szép a film, mintha a Szerelemre hangolvát (eredetileg Wong Kar Wai filmje) Tarantino rendezte volna. Egészen szórakoztató, ahogyan, amilyen effektekkel tagolja Makowski a cselekményt. Párbeszédek is Tarantinósan abszurdak. Többször is előjön például egy hosszas fejtegetés a kávé tejjel kapcsán (Café au Lait vagy Café Olé, francia vagy spanyol, stb., stb.), amelynek kapcsán Vincent és Jules párbeszéde juthat eszünkbe a LE Big Mackről, a Ponyvaregényből, és más effélék. A szereplők neveit egyszerűen imádom, példának itt van a T-t alakító Francis Ng, aki akár a szingapúri Alain Delon is lehetne, olyan kúl. Vagy Joseph Quek (Ko), aki néhol egészen elképesztő mozgáskultúráról tesz tanúbizonyságot. Makowski filmjét pedig fogjuk fel, mint egy kísérletet arra vonatkozóan, miként lehet elegyíteni a film noirt Tarantinóval és Wong Kar Wai-jal. Nos, a helyzet ez alapján az, hogy lehet is, meg nem is. Így a film jó is, meg nem is.

 

www.port.hu/egy_utolso_tanc_one_last_dance/pls/fi/films.film_page

A bejegyzés trackback címe:

https://asanisimasa.blog.hu/api/trackback/id/tr47817973

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása