A tűz esetén című romantikus vígjáték amolyan joviális buksisimogatás a hajdani rosszkisfiúknak és kislányoknak, akik csúnya játékbombáikkal bosszantották a rendőrbácsikat. Kicsit robbantgatnak, kicsit bezúznak néhány kirakatot, felgyújtanak néhány autót, de azért jó gyerekek ezek. A film végére szépen be is tagozódnak oda, ami ellen az elején még életre-halálra harcoltak.
Kedves, bájos, de pontos rajza a film annak a folyamatnak, hogyan válik fiatalos igazságérzetből fakadó forradalmi hevület az idők múlásával konform, betagozódott jóléti impotenciává. Jó ez a film arra, hogy ez a generáció (akik '85-ben voltak 20) is megmutathatja majdani unokáinak, mi is tökös gyerekek voltunk... Sőt, még most, így harmincakárhány évesen is (2001-ben készült a film) 
össze tudjuk magunkat kapni, ha nagyon muszáj. Azonban egyre kevesebbszer nagyon muszáj már, de ez a dolgok rendje. Az a normális, ha az ember húszévesen forradalmár, s később lesz csak átlagpolgár, nem pedig fordítva. A rendőrlaktanya udvarán megvízágyúzott rendőrök poénjáért viszont jár egy nagy piros pont a filmnek, de ezt tudják ők is, hiszen ezen nevet a filmbéli kemény zsaru is. De amúgy annyira "rock" ez a film, mint amikor Klaus Meine játszott üzekedést Michael Schenker gitárjával. Az ABBÁ-s anyukák elszörnyedve sikoltoztak, míg a Clasht, Psychic Tv-t, Dog Faced Hermanst és a többit hallgató valódi házfoglaló anarchisták köptek egy nyeleset. 5/10
