A San Fernando völgye egy a manapság sokszor előkerülő cowboy-mítosszal leszámoló neowesternek közül, ráadásul nem is a leggyengébb. A cselekmény fordulatai tipikusan westerniek: új fiú érkezik a városba, ahol szemet vet a szép lányra, aki ezt nem veszi rossz néven, sőt. A morc apa ezzel szemben! Ám a románc tovább gyűrűz, az apa feje meg csak dagad. Szó szót követ, majd előkerül a pisztoly is. Végén párbaj.

A cselekmény azonban napjainkban történik. A húszsávos autópályán egymás seggében Amerika lakossága, itt már senki nem jár lovon, nyoma sincs a hajdani tisztességnek, jó modornak. Harlan (Edward Norton) azonban valamiféle naiv meggyőződésből még mindig a filmekből ismert hajdani western-világban érzi magát. Stetson-kalapban jár, válán lasszó, kezében gitár. A pisztolyokat meg úgy kezeli, mint Butch Cassidy, a Sundance Kid és Wyatt Earp együttvéve. A modern világba azonban csak ügyesen rögtönzött lódításokkal, s egyéb csínyekkel képes betagozódni. A film úgy indul, mint egy habos-babos romantikus tinivígjáték, némi veszkós felhangokkal. Azonban ennek a Norton-faszinak a szeme sarkában mindig csillog valami megveszekedett őrület...

Észre sem vesszük szinte, ahogyan a kezdeti langyos limonádé vérfagyasztó thrillerbe fordul. De addig is jó néhány bájos jelenet: pl. Harlan beekszezve a dugóban cammogó autók között sétál a mammutsztrádán, és győzködi az autóba gyógyult becsületes polgárokat, hogy ne a "dobozt" szeressék, hanem szálljanak ki és egymást szeressék... Kb. mint az REM Everybody Hurts klipjében. Azonban a fafejű apa (erre mindig tökéletes választás David Morse) ténykedési elválasztják a srácot szerelmétől (Evan Rachel Wood), így út nyílik Edward Norton előtt, hogy bemutasson egy korrekt kis elemzését, parafrázisát és variációit Robert de Niro híres Taxisofőr-beli őrülési jelenetének (- Hozzám beszélsz?!). Már ezért érdemes megnézni a filmet, hiszen itt Norton mintegy eljelzi az egész filmet, előrevetítve a végét is, mégsem lövi le a poént. Kis túlzással azt is mondhatjuk, az egész film ennek a jelenetnek a körítéséül szolgál, az üzenet, miszerint a westernnek és hőseinek ma már végérvényesen leáldozott, már annyira nem is érdekes. Főleg, hogy így azért nem is igaz. (6/10)