Paul Haggis agyondíjazott filmjéhez csak annyit fűznék hozzá, hogy egy kiválóan és körültekintően szerkesztett filmkaleidoszkóp az ún."hétköznapi rasszizmusról", amelyet kötelező tananyaggá kellene tenni a középiskolákban (persze megtekintésre és vitaalapként, nem pedig feleltetni belőle!!!).

Azonban műalkotásként (megérdőjelezve a díjeső jogosságát) képtelenség értelmezni, hiszen a különböző rasszhoz, társadalmi osztályhoz, akármihez tartozó karakterek jelleme, motivációi műviek, sematikusak, ahogyan sorsaik egymásba "ütköztetése" is inkább egy hipotézis, vagy egy társadalmi szituáció modellálásának didaktikus, tanári tálalása. Minden alaposan kicentizve, kiporciózva kerül tálalásra, felhasználva a hollywoodi zsánerfilmek teljes hatásvadász eszköztárát is, csak hogy a mondanivaló mindenképpen eljusson a nézőhöz, úgy, hogy abban semmi félreértés ne legyen. Az idegesítően precíz didaktika miatt Haggis műve oktatófilmnek, politikai propagandának, önvizsgálatra bújtó provokációnak éppen ezért csillagos ötös (és még láthatunk egy csomó jó színészt, amúgy ötletesen kitalált és ügyesen megvalósított jelenetekben), azonban művészfilmként, de bármiféle zsánerként is, éppen e fentiek miatt: bukta. 5/10.