Batman folytatódik, Christopher Nolan rémálmos, naturalista, brutális és nagyon sötét felfogásában. Ugyanaz amúgy a film, mint a kezdődik, csak eggyel, néha kettővel több, nagyobb, brutálisabb, látványosabb, megdöbbentőbb minden. Tulajdonképpen csúnya játékot űz Nolan ezzel a szegény denevéremberrel, hiszen ebből a képregénylegendából egy igazi brutál akciófilmet rendezett, tök reális, mai környezetben. Sehol már a hagyományos Gotham gótikus-sötét dizájnja. Mintha egy szimpla new yorki pszichopata gyilkosos zsarusorozat három epizódja lenne egybefűzve, ami összeköti őket az egy törvényen kívüli Igazságos János. Van ilyen a filmtörténetben fekete gumiruha és csúcstech kütyük nélkül is, éppen elég.
Ennek a filmnek már nincs is igazán köze A Batmanhez. Tök felesleges az az idióta gumiruha, főleg, hogy a naturalista szemléletnek köszönhetően Bati már úgy össze van verve, mint Bruce Willis Maclaine-ként. Így persze idézőjelek közé kerül a sérthetetlen mesehős mítosza is. Felesleges Joker sminkje is, de az még belefér egy pszichopatánál. Két Arc is le tudta nyomni tök természetesben, öltönyben. De Batman ebben a változatban már végezhetné dolgát a gumiruha helyett akár fehér atlétatrikóban is, mint Maclaine. Vagy szmokingban, mint Bond. A kütyükkel való bénázás amúgy is épp eléggé Bondos. De ha Batman, hát Batman.
De ez az egész nem is lényeges, mert úgyis mindenki arról beszél, hogy ez Heath Ledger utolsó szerepe (Joker). Posztumusz Oscart neki, van ilyen konteszt is. Hát, jó kis karakteralakítás volt, de ezért hadd ne adjanak már Oscart, lécci, pliz. Színész-szakon felvételi gyakorlat egy ilyen, kb. Bale olyan mint volt, nem fejlődött se tovább, se vissza. A Batman: Kezdődik jobban tetszett, mert ott még dolgozott az újdonság ereje.
A pontszám így: 6/10 (Batman-filmek között persze, magasan a legjobb e két Nolan-variáció.)