Holokamu pornó - tán ez volt a legszélsőségesebb vélemény, amit a neten találtam erről a filmről, ami nyilvánvalóan elvakult érzelmi indíttatásból elkövetett kattintásszámgeneráló provokáció, s mint ilyen totális faszság. A holocaust-tagadás mai divatját nem kommentálom, legfeljebb annyiban, hogy mindenkinek megvan a teljes joga imbecillis, 10-es IQ-jú hülyének lenni, ami viszont egy "diktatórikus rendőrállamtól" igen szép teljesítmény. A "lepornózást" azonban már szakmailag is tudom cáfolni. Egy: nem minden pornó, amiben meztelen emberi testeket lehet látni, kettő: a pornó per definitionem az emberi szexualitás nyílt, kendőzetlen képi-, audiovizuális és verbális megjelenítése, ám e filmben az emberi szexualitás ízlésesen árnyalt, semmi "lényegeset" meg nem mutató képi-, audiovizuális és verbális megjelenítését tapasztalhatjuk. Sőt, mivel ilyen jelenetek kizárólag a film első felében-harmadában láthatók, és ezek mintegy a film dramaturgiai "okát" képezik, még a szoft-, illetve erotikus jelzők is határozottan mellékelendők. Maradjunk a filmes adatlapok általános műfaji meghatározásánál: A felolvasó romantikus dráma.

Persze, a "romantikus" jelző, az idei néhány jelölés és a legjobb női alakításért el is nyert Oscar-díj, valamint a nyertes: Kate Winslet, és nem kevésbé (egyik) partnereként Ralph Fiennes nevei elég jól funcionáló hívószók ahhoz, hogy a célközönséget bevonja a mozikba, őket nem tévesztik meg holmi kétbites idióták internetes ámokfutásai. Továbbá, a rendező Stephen Daldry, valamint a forgatás alatt elhunyt két kiváló producer, Anthony Minghella illetve Sidney Pollack nevei további svájci típusú biztosítékai a minőségnek.

Ami első gondolatként kikívánkozik belőlem, hogy egészen elsőrangú a forgatókönyv (az Órákat is író David Hare), ami alapján e film készült. Az eredeti történet, a négy különböző idősík gyakorlatilag gubancmentes bonyolítása, a cselekmény meglepő (igen, meglepő, nem kell spoilereket olvasgatni és/vagy mindenben eleve a hibákat keresni, vagy ha igen, hát magára vessen mindenki) fordulata egy tartalmas és elgondolkodtató filmet eredményez. A felvetett morális probléma Hannah múltja, motivációi és a választott megoldása ad absurdum mélyen emberi és hiteles. (Spoiler: Még Hannah viszonylag gyenge lábakon álló bíróság előtti mártírvallomása is az, magyarázható a mély szégyennel.) Hiteles a Fiennes által alakított figura, a már középkorú Michael reakciója is, feloldozást nem ad, nem adhat Hannah-nak, szörnyű és szégyenletes múltját mégsem tudja leválasztani róla, bizonyság rá összeomlása, és az egyetlen túlélővel való bátor és bescületes szembesülése is. Ralph Fiennes igazán e pillanatokban mutatja meg, milyen nagy színész. Kate Winslet alakítása is korrekt, bár az Oscarral (meg a többivel) elsősorban az A-kategóriás sztár merészen vállalt meztelen jeleneteit díjazták, a többi megvan. Lehet rá díjat adni, de ha esetleg elmaradt volna az elismerés, az sem lenne érthetetlen. David Kross ügyesen és bátran játszotta a fiatal Michaelt, Bruno Ganz pedig professzori, professzorként.

Viszont a film egészét tekinve, mégsem tűnik minden tökéletesen simának. A film első része nekem kissé zakatolónak, érzelemmentesen ledaráltnak tűnik, míg a második rész túlzottan szentimentálisra sikerült. Én ízlésemnek éppen fordítva felelt volna jobban meg, a fiatal fiút elcsábító 36 éves nő jeleneteit vettem volna érzelmesebbre, a nő múltja, és alapvetően érzelemmentesnek tűnő, de mélyen elfojtásos jelleme ezt szinte automatikusan az ízlés vékonyka kötelén egyensúlyozta volna, míg a tárgyalótermi és a börtönbéli jeleneteket lehetett volna még szikárabbá, még brutálisabbá tenni. Az viszont, ha e film alapján néhányan Csehovhoz, netán az Odüsszeiához nyúlnak, alapvetően dicsérendő népművelői hozadék. Az irodalommal baráti szálakat pedzegető nézők pedig, mintegy mellékesen, eljátszhatnak azzal a kvízzel, vajon milyen regényekből olvasott fel Michael? Az asanisimasa pontjai: 7/10.