Kedvenc darabolós sorozatgyilkosunk kalandjainak harmadik részében kissé áthelyeződtek a hangsúlyok. (A továbbiakban kisebb spoilerek előfordulhatnak, a nagyobbakat igyekszem elkerülni...) Az első és második széria még alapvetően Dexter Morgan (Michael C. Hall), a miami-i rendőrség vérnyomszakértőjének karakterére, 
személyiségének drámai kettősségére koncentrált. Mellékesen, mintegy körítésként megkaptuk a multikulti Florida fontos bűnüldözési szegmensének, a miami-i rendőrség gyilkossági csoportjának vicces, elbűvölő és olykor vérfagyasztóan izgalmas természetrajzát. Az itt dolgozó karakteres, markáns figurák között játszotta véres, de sajátos törvényei alapján morálisan mindig indokolt játékait blazírt pofával Dexter. Megismertük tetteinek motivációját, mitől vált olyanná, amilyenné és megismerkedtünk a mellékes, de nagyon fontos szereplőivel is életének. Mostohahúga, a mocskos szájú, energikus, de szeretnivaló Debra, az elképesztő(en ízléstelen) hawaiing gyűjteménnyel rendelkező, idétlen kis kalapokban pompázó, állandó magánéleti válságban gyötrődő mackó, Battista nyomozó őrmester, a politikai babérokkal is kacérkodó, de bővérű gospelénekesnőnek kinéző Laguerta hadnagy, a nagyon kopasz és nagyon perverz halottkém, Masuka és nem utolsósorban Rita, a tipikus szőke amerikai háziasszony két gyerekkel, aki azt hiszi, Dexterben találta meg az igazit. (Stáblista itt.) Megismertük 
Dextert tehát, aki két évadon át szolgálta az igazságot, amiben még túlbuzgóan gyanakodó kollégája, Doakes őrmester sem tudta megzavarni. Az eddigi két évad nagyvonalakban Dexter és környezetének jellemzésével, viszonyrendszerük aprólékos felfestésével foglalkozott, epizódonként egy-egy véresen teátrális Dexter-szeánsszal.
A harmadik részben Dexternek kevesebb energiája jut az igazságtételre, mert váratlanul fontos események következnek be magánéletében: Ritával úgy tűnik, elkerülhetetlen a kapcsolat begyűrűződése, valamint feltűnik Miguel Prado (Jimmy Smits alakítja, aki az Elnök embereiben volt Santos elnök) kerületi ügyészhelyettes, aki élénk érdeklődést mutat Dexter iránt. Battista elvált, de előlép, és kurvákkal próbálja csillapítani magányát, végzetesen. Debra is szeretne feljebb kapaszkodni a ranglétrán, de vehemens természete ebben inkább hátráltatja, ráadásul tiltott viszonyba is keveredik egy narkós spiclivel. Doakes ugye, megszűnt létezni, Laguerta hadnagy pedig jóbarátokat veszt el. Masuka előtt megnyílik a tudományos karrier, ám ezt nem értékeli senki, ami miatt a kis japó baromi morcos lesz. Továbbá késelések, egyéb gyilkosságok és feltűnik Nyúzó, a félelmetes gyilkos, valamint betekinthetünk a floridai kubai kolónia lelki életébe, bilincsszerű családi kapcsolataiba, de megnézhetjük az aszexuális Dexter lepedőakrobata produkcióit is, ráadásul nem is egyszer.
A harmadik széria az előző kettőnél talán kissé picsogósabban, szappanoperásabban indul, és ezt a hangvételt meg is tartja végig. Dexter barátkozik, nősül, Battista is nőügyekbe bonyolódik, Debra meg éppen pasizik, de az új szereplő, Miguel családi élete is maga a káosz. Nyilván a producerek úgy gondolták, szorosabban kell fogni a női nézők figyelmét, ennek eredményeként néha úgy tűnik, a Született feleségek egy epizódjába csöppentünk volna, még jó, hogy Dexter néha elejt valami fanyar beszólást, vagy éppen legyilkol valakit. Ezt a melodramatikus vonalat erősíti Dexter és Miguel bimbózó kapcsolata is.
A kilencedik résztől azonban hál'stennek, végre bedurvul a sorozat, minden rész akkora cliffhangerrel zár, hogy a normál juzer vetődve bukik a dvd-playerre, hogy betolja a következő részt (már, ha darálja, bár nem is tudom, hogy lehet ezeket nézni tv-time...). A végső nagy csavar utáni finálé viszont megint a csajoknak kedvez. Így is üt persze, bár másként mint várjuk.
A bejövő új karakterek szervesen illeszkednek a régiek közé: Miguel Prado képes felnőni vezető mellékszereplőnek, Quinn, az új zsaru is kellően rejtélyes figura, Ritáról is derülnek ki érdekes dolgok. A dialógok hozzák az elvárt színvonalat, ami kell is, hiszen a thrilleres suspence eléggé lagymatagon kúszik felfelé. A leszámolási jelenetek is beleférnek talán a 12-es karikába, a 18 nem kell sehová, de tán a 16 sem. Egy másik szempontból viszont éppen ez a legnagyobb hiba: Dexter fő vonzereje éppen személyiségének vérfagyasztó kettőségében rejlik, amelynek viszont itt, a harmadikban elsősorban főleg a jajdeédes 
jóllakott napközis került előtérbe. Az egyik főgonosz (?) is inkább ármánykodásával tűnik ki, ami megint inkább a csajok érdeklődésére tart számot, míg a másik főgeci nem elég geci, ráadásul igen gyorsan be is végzi. Dexter ennél, pl. az első részben szimpla mellékáldozatokkal is aprólékosabban bánt el. Pedig lett volna még spiritusz mindkettőben...
Szóval, aki nem ragaszkodik az epizódonkénti vérfürdős finálékhoz, és érdekesnek tudja találni egy sorozatgyilkos és környezetének magánéleti vonatkozásait is, annak szórakoztató lehet a harmadik széria is, azonban az első és második húzosabb és főleg, izgalmasabb volt. Ha azok, mondjuk 9 pont körül voltak, akkor ez 7/10, az asanisimasa szerint.
