Hősök, 3. évad (Heroes), 2008-09 - Egy üveg borral, két részletben ledarálva a 13-25-ik rész mondjuk, elcsúszott. Sokan méltatlankodnak, sőt mit több, kiakadnak, szerintem csupán sokat vártak, és/vagy el vannak kényeztetve. Amúgy szerintem hülye az, aki az ilyesmi szuperhősös-mentsükmeges mesefilmben értelmet keres, logikát meg aztán végképp: mi logikus van abban, hogy valakinek emberfeletti képességei vannak? Miért éppen neki, és miért olyan? És miért vannak ennyien? Meg ilyenek, de már az elejétől kezdve felvetődhettek ezek a kérdések. Ez az évad amúgy nem volt annyira unalmas, én pl. az alakváltós cuccost kifejezetten szórakoztatónak találtam, aztán hogy Parkmanból az jött ki a végén, ami, hát, pff. És akkor mi van? Elvégre mentálisban nyomul a csávó... Amúgy ebből a fikázós alapállásból neki lehetett volna menni a sorozatnak már az elején is. Már az első résztől kezdve, több szempontból is (plagizálás, erőltetett cselekménybonyolítás, termékkapcsolások, stb.) "gyanús" a sorozat, így szerintem ennek megfelelően kell nézni. Én így néztem, és semmi különösebb bajom nem volt a harmadik évaddal (sem). Helyükön kell kezelni a dolgokat: 7/10.
Aljas utcák (Mean Streets), 1973 - Scorsese eme korai munkáját sokan félreértik, mivel hiába várják tőle a későbbi filmek brutalitását, vagy éppen gazdag történetszövését. Ebben a nagyrészt önéletrajzi ihletésű filmben csupán emlékképek laza skicceit látjuk a new yorki Little Italy mindennapjaiból, ahol Scorsese is töltötte ifjúkorát. A film indíttatásában inkább kötődik bizonyos francia és cseh újhullámos filmekhez, mint mondjuk a későbbi Nagymenőkhöz és hasonlókhoz, bár a Taxisofőr előtanulmányaként azért könnyen felfogható. Harvey Keitel a főszerepben és Robert De Niro az őrült Johnny Boy mellékszerepében azért rendesen odateszi magát, miattuk érdemes megnézni a filmet, amit azért azóta sokan, sokszor leköröztek (pl. Maffiózók, de tényleg hosszú a sor...). A film így kissé porosnak tűnik, de ettől még alapmű a gengszteres topikban: 7/10.
A Richard Nixon-merénylet (The Assassination of Richard Nixon), 2004 - Alaposan kivesézték ezt a filmet anno,mint itt pl. Vinogradov, amihez sokat, vele alapvetően egyetértve, hozzátenni nem tudok. Sean Penn (a többek közt Alphonso Cuarón és Leonardo Di Caprio produceri bábáskodásával) megrázó figurát varázsolt Travis Bickle és Willy Loman összegyúrásával a világ által kiközösített, ezért a világ ellen forduló, ám eredendően jó szándékú kisemberből, Samuel Bicke-ből. A pazar színészi alakítás (szegény Kaszás Attila milyen jó hangja volt Pennek!) mellett hibátlan a rendezés is (Niels Mueller), pontos a ritmus, drámai ívet húz a film a végén katartikus összeomlással. Asanisimasa pontjai: 8/10.
Bicska (Jacknife), 1989 - Robert De Niro leggyengébb filmjének is tartják sokan ezt a filmet, pedig nem annyira rémes (mint jónéhány utána következő...). Valamiféle Szarvasvadász-utánérzés a film, vietnami posztraumatikus hatásokkal operáló melodráma, egy kövér Ed Harrisszel és pályája csúcsán lévő De Niróval. A zenéje mondjuk szörnyű, a magyar változat szinkronja is hasonlóképp, az eleje is lassú és unalmas, mint egy Hallmark-tucatlónyál, de a csúnya szavakkal telezsúfolt, szerintem vicces dialógok és a közepe végén kicsit begyűrűző thrilleres borzongás azért meglendíti a filmet. Már kérdés, hogy addig ki kell várni, valamint a Szarvasvadász azért egy baromi jó film. Az asanisimasa ötpertíz, azaz 5/10-re értékeli ezt a produkciót.
