Európa közepének történelem markában jól összegyűrt, megzabált, majd kiköpött közepe dúsan termű táptalaja minden misztikusnak, csodásnak, varázslatosnak. Vagy van valami a levegőben, vagy a földben, vagy csak egyszerűen évszázadok óta olyan szar itt az élet, hogy az emberek a szürreális tartományokban keresik a boldogulást. Tán ezért lehet, hogy úgy terem itt a jövőbelátó, illuzionista, bűvész, mágus, varázsló mint a bolondgomba. A történelem kezdetének névtelen mágusaitól, boszorkányaitól és sámánjaitól a prágai Löw rabbin, Hanussenen, Houdinin át a kanalas Uri Gellerig vagy Bracoig, a szótlan horvát távgyógyítóig ezrek kápráztatták el csodára éhes osztrákokat, cseheket, szlovákokat, déli szlávokat, magyarokat, tehát ezt a soknemzetiségű katyvaszt, ami itt él a Kárpátok által kicsipkézett boszorkánykör közvetlen környezetében.

Persze, bűvölték már el közönségüket máshol is bűvészek, illuzionisták, de autentikus közege itt, a néhai Osztrák-Magyar Monarchia területén van az efféle szórakoztatóiparnak, így nem véletlenül helyezte Mágus című filmjének helyszínét ide az amerikai Neil Burger. A címszereplő figura, Eisenheim nem valós személy, karakterét viszont valóban élt szemfényvesztők és illuzionisták karakteréből gyúrták össze. Eisenheim a Szabó István filmjéből is ismert Hanussen figurája ihlette, a narancsfa-trükk viszont egy bizonyos francia Robert Houdin előadásában vált ismertté, akinek nevét kölcsönözi majd egy bizonyos Erik Weiss, a későbbi Harry Houdini. Ez a Houdin viszont a trükköt egy indiai mágustól tanulta, bár a 18. században egy Pinetti nevű mutatványos hasonló trükkel kápráztatta el hallgatóságát, csak éppen ő egy citromfát növesztett kezével secperc alatt. Burger és Steven Millhauser ezt a tipikus(nak mondható) illuzionista figurát gyúrta össze egy más jellegű, de felderítetlenségében hasonlóan misztikus történelmi eseménnyel, Rudolf trónörökös és Vetsera Mária mayerlingi kettős tragédiájával.

A film elsősorban Eisenheim és a Vetsera Máriát mintázó Sophie, valamint Leopold koronaherceg (aka Rudolf) szerelmi háromszögével foglalkozik, melynek romantikus lendületét a szegény sorsú fiú és a grófkisasszony gyermekkorból eredő vonzalma adja - a háromszög a filmben úgy válik egyenlő oldalúvá, hogy a két főrang mellé a szegény asztalosinasból népszerű és gazdag illuzionista nő fel. A tényleges és erőszakos fizikai hatalom áll szemben a szellemi és lelki hatalommal, melyik nyeri, melyik nyerheti el a hamvas szépség kezért. A dramaturgia hollywoodiasan tálalja a megoldást, közben még ellibbenti a függönyt a híres trükkről is.

Sokan meglepődnek Edward Norton választásán Eisenheim szerepére, pedig talán ő az egyetlen fiatal A-kategóriás amerikai színész, akinek lényében van az a titokzatosság, amely egy ilyen mágus megformálásához kell. Ha emlékszünk a Legbelső félelem kulcsjelenetében villantott ördögi pillantására, akkor nincs vita, kinek kell játszania a mágust. Több mint tíz évvel később már az ördögien titokzatos fondorlatosságot is be tudja építeni egy romantikus hős figurájába. Jessica Biel épp azt a hamvas szépséget adja, akit kell, akiről könnyen elhihető, hogy két nagyformátumú férfi háborút vív érte. Leopold (Rufus Sewell) Eisenheim intellektuális fölényét vibrálóan ideges, pökhendi cinizmussal ellensúlyozza, melynek hátterében vésztjóslóan ott a valódi, élet-halál felett diszponáló hatalom. Fontos cselekményszervező funcióval bír Uhl főfelügyelő tipikus kispolgári karaktere, melyet Paul Giamatti érzékletesen valósít meg. Nem véletlenül jelölték Dick Pope operatőri munkáját Oscar-díjra, a film varázslatosan szépen van fotografálva. Bár a némafilmes hatást keltő, kissé "belógva hagyott" leblende alkalmazásának modorossága picit ez ellen beszél, emiatt, és a film egészén végigvonuló finomkodó narráció miatt az asanisimasa 7/10-re értékeli ezt az amúgy kellemes kis filmet.