(Lesznek kisebb spoilerek.)

Egyáltalán nem volt olyan könnyű végigpörgetni Locke bácsi és haverjai, no meg ellenségei történetének ötödik fejezetét, mint azt a sokmilliós rajongói massza hirdeti, bár ez a nyögvenyelés nálam már áll talán a harmadik szezon óta. De valahogy annyi mindig van benne, hogy végignézzem és a végére mindig fejbe is nyom valami szétpörgetetten agyafúrt fináléval. Nincs ez másként a Lost mostani - valamelyik magyar tévén (AXN) még futó - ötödik felvonással sem.

Nekem nagyon úgy tűnik, hogy J.J. Abrams nevével fémjelzett, de nyilván egy masszív alkotói gárda által kreált sorozat a szárnyaló fantázia és a forgatókönyvíró-sztrájk által végzetesen széjjelcincált történetszálaiból néhány úgy elszállt, hogy azok a büdös életben nem lesznek rendesen elvarrva; néhány meg úgy összebogozódott, hogy azt a bogot Abrams még Nagy Sándor segítségével sem vágja át. Ezeket legjobban onnan lehet felismerni, hogy megjelenik egy új, minden eddiginál titokzatosabb karakter, aztán még egy, majd még egy. A végén már annyian játszanak ebben a sziget-projektben, hogy már azt nehéz elhinni, hogy ha valamiről ennyien tudnak, az hogy maradhat titok. Ugyanaz a betegség, mint a Heroes esetében: ott is lassan több a hős, mint a normális ember.

Én egészen a nyolcadik részig gondolkodtam, hogy mindek nézem ezt a baromságot, akik a szigeten vannak, ide-oda ugrálnak az időben, ráadásul percenként, mások meg a "normál" világban tucat-akciófilmes klisékkel és némi melodrámával, ám meglehetősen fáradtan bonyolított cselekménnyel untattak halálra, persze az adott rész végére mindig adódott valami olyan csavar, hogy csak betettem a következő részt. Aztán végre Locke bácsi visszaforgatta azt a kurva kereket, amit Ben az előző évad fináléjában eltekert - ez okozta az időugrálást. Ettől kezdve végre beindult a sorozat, gyakorlatilag mindenki újra a szigeten van, olyan mint régen. De miért kellett erre 7 részt várni?!

Ettől kezdve viszont folyamatos a karfaszorongatás, csavaros a mozi, kapkodjuk a fejünket. Tényleg nem mindig tudni, ki kivel van, Ben is kavar rendesen, Locke meghal párszor, de azért ő lesz a führer, sőt, talán még arra is fény derül, ki a sziget főnöke. Fontos szerepe van Sawyernek, Milesnak, Jacknek, Danielnek a csajok azonban - az évadban többször is kulcsszerepet játszó Juliet kivételével - mintha háttérbe szorulnának, több, régen viszonylag mellékes figura pedig előrébb lépett. A teljesen értelmetlenül közbeiktatott 13 és feledik, összefoglaló rész picit megakasztja ugyan a sztori sodrását, de a DVD-n simán tovább kell léptetni, semmi lényeges nincs benne. Viszont az évad fináléja túlzás nélkül apokaliptikus, közkeletű kifejezéssel élve: odabasz, hogy a fal adja a másikat. Főleg úgy, hogy tudjuk, jön az utolsó, a hatodik évad!

A Lost még így, a kezdeti téblábolás ellenére is az egyik legfantáziadúsabb, legkülönlegesebb és legrejtélyesebb sorozatok egyike. A karakterépítés azonban kissé felületesebb lett a cselekményszervezés javára, a régi karakterek saját, eddig megrajzolt skatulyáikba vannak szorítva, az újakról egy-két dolognál többet nem tudunk meg, ezért különösen zavaró a sziget urának, Jacobnak, a rejtélyes örökifjú Richard Alpertnek és Daniel anyjának, Eloise-nak a kétdimenziós alakja, ahhoz képest pedig főleg, hogy az ötödik évad fő rejtélyeit - Locke mellett - ők jelentik. A sorozat elején komolynak szánt, markáns felhangokat hordozó, ám mostanra azért mindenképpen viccessé híguló fatalista vulgárfilozofálás sem a poztitív megítélést segíti, azonban: amikor megszólal az a mára már filmzenei közhellyé vált hajlított vonóshang, mindenki előrébb hajol a székében, amikor már szinte mindent tudunk a szigetről, még mindig nem tudjuk, mi az a kőláb a parton, és egyáltalán, mit keresnek ott végül is a Dharmások és a Többiek, de ami a legfontosabb, kicsoda Jacob? (És még Locke bácsi fura életminőségváltozásait nem is boncoltuk...) Asanisimasa ezek ellenére, az utolsó 6 rész feszültségének és az apokaliptikus finálénak köszönhetően 7/10-re értékeli ezt az évadot.