Tegnap adta az egyik mosóporos tévé ezt a filmet, melyet ugyan csak félszemmel néztem, de amit láttam, az tetszett. Egyre inkább bírom Daniel Craig-et, persze, főleg az ilyen szikla-karakterekben, durva, melós arca, hol kisfiúsan ártatlan, hol pedig jégtűhegyes, kíméletlen kék szemei képernyőre/filmvászonra valók. Színésznek sem rossz.

A Tortát a nemrég a Csillagporral közönséget osztó (nekem tetszett) Matthew Vaughn rendezte, ez volt a debütálása. A filmen nincs semmiféle tündérbáj, meg angyalcsillám, olyan, mint Guy Ritchie jobb filmjei, viszont annak modoroskodó cafrangjai nélkül. Eképpen, talán a Torta hibájául is felróhatóan, a film nem vicces, viszont nem véletlen a Guy Ritchie-párhuzam sem, hiszen Vaughn volt a producere a Blöffnek és A ravasz, az agy...-nak. A Torta szövevényes maffiafilm a kortárs angol bűnügyi közéletből, a film címe egy drogüzletre utal, sztorija pedig arról szól, hányan akarnak ebből a "tortából" részesedni, s milyen harc dúl érte. Daniel Craig egy közepes díler, aki belekerül a nagyfiúk játékába, és megpróbál jól kijönni ebből. A Ritchie-filmek ismert figurái tűnnek fel itt ismét, a sztori is szinte olyan, mintha mondjuk, a Blöff 2-őt néznénk, de nekem kifejezetten tetszett ez a száraz, naturalisztikus, kissé filmnoiros történetmesélés, Guy Ritchie vicceskedését már amúgy is unom. Néhol ugyan kissé elvesztem a bonyolódó drogügyben, nem mindig voltam biztos benne, ki kivel van, de ezt felrovom a háttértévézés számlájára. Az asanisimasa így fél szemmel 7/10-re értékeli e filmet, és meglepődésének ad hangot, hogy egy gagyitévé főműsorban lead egy ilyen egészen nézhető filmet.