Mindennél többet mond el e filmről az a tény, hogy úgy néztem meg másodszor, hogy tökéletesen elfelejtettem, hogy már láttam egyszer, még hozzá nem több, mint két éve. Persze, amint az áruházban a vallásos picsa elkezd először nyavajogni, már beugrott, hogy akaratlanul duplázok, de akkor már -lesz, ami lesz- inkább végignéztem. De addig is eltelt legalább 20 perc. Pedig Frank Darabont jó rendező, bizonyítja ezt az, hogy egyik filmje (a szintén Stephen King-írásból készült Remény rabjai) vezeti az imdb 250-es listáját, és egy másik (mondjam, hogy Stephen King?) is elég jól áll (Halálsoron). Valahonnan rémlik ráadásul, hogy magyar származású is... Szóval, abszolút King-specialista a pali, vagyis Feri, de ezt a Ködöt azért picit elszúrta.

Elsősorban, helyenként nyúlik a mozi, mint a rétestészta, gondolhatja legalábbis az, aki a fröcskölő vért akarja látni literszám, és nem bír meglenni öt percig akció nélkül, de Darabont nem is rendezne sosem afféle pornografikusan egyrétű tucathorrort. Logikailag is sántít a film, utalgatnak rá, hogy azok a katonák, de ez ennyiben is marad, a katonák vagy nagy dérrel-dúrral vonulnak a filmben, vagy felakasztják magukat. Elhibázott dolog megmutatni a szörnyet, szörnyeket, az összes ilyen rész felesleges, kivéve talán a legutolsó jelenetet. Sokkal hatásosabb lett volna, ha csak a sűrű köd van, amelyik elnyeli az embereket. Ennyi. Nem kell vér, meg röpködő csúszómászó gagyi izék, főleg nem ilyen nevetséges színvonalú effektekben kivitelezve. Tökéletesen elég az átláthatatlan, sűrű, tejszerű köd, éppen elég para az is.

Sokkal érdekesebb azonban ennél a már megszokott módon, kényszerűségből egybezárt emberek (mint a Halálsoronban és a Remény rabjaiban is) között zajló dráma, mint a kerettörténetként felvázolt szörnysztori. Sőt, mi több, tanulságos is. Hiteles és borzongató, és jól is kidolgozott cselekményszál, ahogyan a vallási fanatikus nő fölébekerekedik az áruházba zárt embercsoportnak. Ebből a szempontból is teljesen felesleges a szörny, elég a baljós köd önmagában, mint 'összetartó' tényező. 

Abszolút formabontó és műfajidegen a film befejezése, ami egyben átemeli a filmet egy másik dimenzióba, érdemes végigülni a hosszas végefőcímet, mert az alatta lévő hangkollázs még nagyban erősíti is a finálé sokkoló hatását. Ez a vég és az idevezető, tömegpszichológiailag is meglehetősen egzakt klausztrofób áruházi őrület önmagában elég egy jó kis földbedöngölő, apokaliptikus látomáshoz, igaz, a King-novellához már így nincs sok köze. Tehát, úgy tűnik, e filmnél Darabont nem igazán tudta eldönetni, mit is akar tulajdonképpen: egy Alienes, Világok háborújás katasztrófa-horrort, vagy egy tömeglélektani igényű, filozofikus post war dreamet, vagy disztópiát. Ez utóbbi nekem tetszene, a nagy baj, hogy az előbbi is benne van a filmben. Asanisimasa szerint ez így: 5/10.