Rothadó barnás-zöld, majd szivárvány.

Van Diemen-föld (Van Diemen’s Land), 2009 - Az ausztrál Jonathan auf der Heide (micsoda szép ausztrál név!) komoly előtanulmányok után, egyfajta ausztrál honfoglalás-mítoszt mesél el e filmben, persze, fehér szemszögből. Lecke: Ausztráliát, illetve annak egy piciny részét (Van Diemen-föld=Tasmánia) kezdetben börtönként használta a brit birodalom, a későbbi kontinens-országot pedig tulajdonképpen szökött fegyencek alapították. (Gondolom, ezért az elméletért ott lent ugyanúgy füles jár, mint a downunder-ért.) A német nevű rendező eképpen (dicséretes önkritikával) egy fegyenc-trupp szökését meséli el, egy tasmániai (Van Diemen-földi) börtöntáborból a tasmán vadonban valahova, amit a szökevények szabadságnak sejtenek. (Spoiler!) Jim Jarmusch Down by Law-ját idéző képeken gázol a csapat a gyorsan lezavart szabadulási jelenet után az állandó esőtől rothadó, lucsogó őserdőben, étel híján. A szökevények aztán gyorsan el is tévednek, és túlélési reményeik rohamosan csökkennek, hamarosan a legvégső lehetőséget is kimerítik, egymás ellen fordulnak, a másikban nem vetélytársat, hanem ennivaló húst látva. A film az egyetlen túlélő visszaemlékezései alapján készült, akit minden elképzelhetetlen és embertelen tortúra ellenére ugyanabban a táborban akasztanak fel végül, ahonnan az elején megszökött. Hajrá Ausztrália, hajrá ausztrálok. A film maga tehát tulajdonképpen egy exodus története, csak éppen sehonnan sehová, pontosabban, a pokolból a pokolba. Minimalista eszközök, pontos, és szuggesztív színészi alakítások, Mel Gibson Passióját idéző eredeti, korabeli (gael és természetesen táj-angol) nyelvhasználat jellemzik a filmet. Maga az egész tortúra, amit a szökevények, egyre fogyó létszámban megjárnak, szintén valamiféle fordított keresztútnak tűnik. (A szintén ausztrál!) Gibson filmjével ellentétben, a szenvedés és a brutalitás (emberevés!, gyilkosságok!) nincsenek pornografikus részletességgel megmutatva, auf der Heide kifejezetten szemérmes, érdekes (?) módon, a filmje ebből a szempontból mégsem hatástalan. Az utolsó jelenetekig kifejezetten érdekes a film, noha alig történik benne valami a küszködésen és a sorozatos gyilkosságokon kívül, csak a végén merül fel bennem egy kérdés, olvasva inzerten az egyetlen túlélő sorsát: akkor meg mi végre kellett nekem ezt az egészet végignéznem? Meg olyanok, hogy: Mivé válik a rabságban élő ember a szabad élet reményében? Meddig tart az ember, a hit és az értelem? Hát, nincs sok remény e film szerint. Asanisimasa szerint: 6/10

Vergődés (Choi voi/Adrift), 2009 - A vietnami Chuyen Bui Thac filmje, hogy is mondjam csak, nagyon édes. Egy friss házas taxisofőr éjszaka aludni szeretne, amit az ifjú és gyönyörű feleség buddhista nyugalommal vesz tudomásul, csak aztán úgy dönt van élet a házasságon kívül is. A taxisofőr azonban nem ússza meg a szexet, egy kakasfuttató apa elől menekülő fürdésmániás tinédzserlány személyében. Életképszerű történetmozaikokból, tűndési és naiv eleganciával összeállított elbűvölő film, röpke lábfétisizmussal, a kortárs vietnami lakberendezés különböző kollekcióival és remek vietnami rockzenével fűszerezve. Könnyed, törékeny, bájos és mégis rejtelmes film, imádtam: 8/10

Hátralévő életed első napja (Le premier jour du reste de ta vie/The First Day of the Rest of Your Life), 2008 - Igazi családmozi a francia Rémi Bezancon filmje, a "családom és más állatfajták" típusú csoportképekből. Az efféle filmek egy dolgon állnak vagy buknak: az alkotók képesek-e kellő öniróniával és humorral, valamint kellő memóriával visszatekinteni saját családjuk eseményeire. Ha igen, működik, ha nem, művi, erőltetett és hazug lesz, tehát nem működik. Bezancon egy naplóra alapoz, tehát a memória adott, humora is van, öniróniája is, így ez a film is működik. Főszerepben egy család áll, papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet, de valami bibi mindog van - ezért kell filmet csinálni. Persze, valaki meg is fog halni, hiszen ez az élet rendje, valaki pedig születni, hiszen ez is. Sírunk, de inkább vigadunk. Kifejezetten szórakoztató, habkönnyű, de mégis értelmes, tanulságos és okos mozi, a közönség is sokat nevetett és nagyon meg is tapsolta. Az asanisimasa hasonlóképpen: 8/10