Egy ilyen, furcsa filmek furcsa fesztiválján a fesztiválozó már kellően belassulva kóvályog, sokszor már csak a harmadik szemével nézi a filmeket, snittek, címek, nevek és hangok keverednek, a kólának kávéíze van, a kávénak meg gyros. A mai nap pirospozsgás foltos babarózsaszínből indul, aztán fakó-otthonos-barna, majd vörös és sárga, de semmiképpen nem narancs.

Nem félünk a farkastól? (Kdopak by se vlka bál/Who Is Afraid of the Wolf), 2008 - Egy igazi, bájos női filmmel állt elő a jelentős hagyományokkal rendelkező cseh filmművészet, Maria Procházková Piroska és farkas-adaptációja a papa és a mama konfliktusának fényében szólal meg, egy cserfes hatéves rezignált szemszögéből. (Engem kicsit félrevitt a cím, mely alapján én a Piroska-mese Albee Nem félünk a farkastól drámájával mixelődik, de a jelek szerint a rendezőkisasszony másképp gondolta a dolgot...) Procházková verziójában a felnőttek konfliktusa csak egy hétköznapi válás, nem olyan pszicho-horror, mint Albeenál. A kislányt azért eléggé megindítja -érthetően-, ez azonban a filmben üde és vicces asszociációkban nyilvánul meg, újfent bizonyítva, a felnőttek világának legélesebb és legbölcsebb kritikusai mindig a gyerekek. Procházková kedves filmje persze a felnőttekhez szól, kicsit ugyan Enyedi Ildikós hangnemben, de mondom, szórakoztatóan. Az asanisimasa egyfős stábja, a kisebb arány- és ütemtévesztések ellenére is megtapsolta: 7/10 A kislány tényleg tündéri.

35 pohár rum (35 rhums/35 Shots of Rum), 2008 - A fejberúgós cím ellenére ez is egy finom női film, kevésbé bájos, mint az előbbi, inkább olyan csajos, teázgatós, csendes beszélgetős. Claire Denis, aki olyan rendezők mellett tanulta asszisztensként a szakmát, mint Jarmusch, Wenders vagy Rivette, lassú ritmusú, de tökéletes arányokkal rendelkező filmet rendezett, mely egy afro-francia család meglehetősen színes kapcsolati és érzelmi hálóját festi fel, a figyelmet elsősorban az érzelmi és lelki folyamatokra irányítva. Ez a film egyetlen célja, így könnyen belátható az is, hogy a nézők köre is elég markánsan körvonalazódik így. Okos és érzékeny, szép film a tiszta és érdekek nélküli szeretetről. Asanisimasa szerint: 7/10

A bűn serege (L’armée du crime/The Army of Crime), 2009 - Robert Guédiguian filmje olyan örmény, spanyol, lengyel, olasz és magyar származású férfiakról szól, akikre a második világháború vége óta egész Franciaország büszke és saját mártírjainak tekinti. Valós események korrekt és izgalmas feldolgozása ez, egy amúgy formai szempontból semmi különös trüvájt fel nem vonultató, hagyományos eszközökkel operáló történelmi drámában. Az arra érzékenyek viszont jó, ha tudják, a film szereplői közül sokan zsidó származással is bírnak, sőt, horribile dictu, kommunisták, több alkalommal az Internacionálé is megszólal - mégis nekik kell tapsolnunk. Ez van, ezt a békát le kell nyelniük, a franciák ilyenek. Megható és/vagy dühítő film: 8/10