Guy Ritchie még csak pénz után kuncsorgott, hogy megcsinálhassa első nagyjátékfilmjét, amikor mindössze három évvel a ma már túlzás nélkül korszakosnak mondható Pulp Fiction után egy tök ismeretlen német fiatalember elkövette A mennyország kapujában című akció-krimi-vígjátékot, mely talán elsőnek idézte meg nagy közönség- és kritikai sikert aratva Tarantino modorát és az általa kitalált (vagy újraértelmezett) filmes humort és hangvételt. Thomas Jahn ráadásul még ehhez hozzá is tudott tenni valamit: a német lélekhez mindig is igen közel álló romantikát.

A romantika klasszikus témája a halál, ám a vígjátékok azért mindig kesztyűs kézzel, vaskos idézőjelek között kezelik az elmúlás, az enyészet témakörét. Komédiákban igazi, valódi halál ritkán jelenik meg, vagy ha igen, akkor erősen kisarkítva, morbid szemszögből nézve, elrajzolva. Akciófilmekben, krimikben persze épp a komor hangulata miatt kötelező elem, ám ezekben a romantika jelenléte lehet a stílus- vagy műfajtörő. Jahn elsőfilmes létére mégis ügyesen keveri a stíleket és szálakat, a film meglepetésre üde, bájos, könnyed és szórakoztató. Pedig német.

Til Schweiger, a mai német film egyik legnagyobb sztárja és Jan Josef Liefers ügyes asszisztenciájával egy hagyományos komikus párost alkotnak a filmben. A határozott vagány és az ügyefogyott balfék haverja egy remekbeszabott road-movie keretében, rendőröktől és maffiózóktól üldöztetve valósítják saját kis bakancslistájukat: végstádiumú rákosként megvalósítani azt, ami életükben még sohasem történt meg, eljutni a tengerhez, egy igazi luxusautót vezetni, két nővel egyszerre hálni... Tehát tulajdonképpen a közeli vég biztos tudatában tökéletesen felelőtlenül, szabadon élni, azt, amit mi egészségesek túlnyomórészben csak szeretnénk, de sohasem teszünk meg. Asanisimasa: 7/10