Marc Foster sokféle díjjal és jelöléssel meghintett Szörnyek keringője című romantikus drámája engem eléggé zavarba ejtett. Mondhatnám úgy is, hogy ilyen hektikusan felemás filmet talán még életemben nem láttam, mint ezt. Muszáj spoilereznem picit (hogy miért lesz csak 5/10).
Imádtam a pattogós, darabos, elképesztően banális dialógjait, melyek mindennél jobban jellemezték a szereplők -egyszerű délvidéki amerikaiak- jellegzetesen beszűkült, előre kigondolt gondolatpanelekből összeállt gondolkodásmódját. Abszolút hitelesek voltak ezek a karakterek, bár ezek közül már messze nem mind volt imádnivaló. Pazar, levegős és atmoszférikus képekben fényképezte a filmet az operatőr: Roberto Schaefer. Foster szűkszavú és lendületes rendezése is általában helyénvaló volt, de
azt nagyon nehezen vettem be, amikor a generációsan mélyrasszista Grotowski (aki itt börtönőr, és csak véletlenül (?) ugyanaz a neve, mint a híres lengyel színházi gurunak), miután hozzásegített egy fekete elítéltet a villamosszéken kiszenvedett halálához, szenvtelenül végignézte fia öngyilkosságát, bedobta a szociális otthonba a nála is rasszistább, ám magatehetetlen apját, majd miután bevitte a kórházba az általa halálba segített elítélt balesetet szenvedett fiát, összejött annak fekete anyjával (aki később arra is rájön, hogy új pasija kvázi a régi gyilkosa, ám ennek ellenére) és ezután boldogan élnek, míg meg nem halnak?! Na ne. Tamás bátya is morogva forog a sírjában.
Halle Berry Oscar-díjat kapott az itt nyújtott alakításáért, a szexjelenetek Billy Bob Thorntonnal rendben is voltak, sőt mainstreamben ritkán látni ilyen naturalista ábrázolását a konkrét baszásnak, de az azt megelőző részegjelenet annyira hiteltelen és ostoba volt, hogy ilyenért a második vizsgán sem jutna túl egy színiiskolára jelentkező a felvételin. A többit pedig megcsinálta, de korrekt munkáért miért jár díj? Annak díja a honorárium. Heath Ledger, mint a legifjabb Grotowski, viszont kompakt volt, (filmbéli) halála pedig brutális és megható. Thornton eszköztelen és szinte kőmerev játéka is passzolt a szerep karakteréhez, de ez sem az, amire ujjal mutogatunk, hogy: Fú, apám akkorát játszott, hogy a fal adta a másikat!
Nem sok ez a negatívum, csak éppen a film kulcsjelenetei ezek, illetve Grotowski pálfordulásának esetében annak éppen a hiánya. Olyan ez a film így, mint egy gyönyörű, rusztikus, masszív ajtó, melyen nincs, illetve nem működik a zár: funkciótlan és felesleges. Egyrészt szép pillanatok, súlyos, de magával ragadó hangulatok, expresszív atmoszféra, de a másik oldalon ott az idegesítően suta szerkezet, a torz arányok és fontos pillanatokban túljátszott, így hiteltelen alakítások. Asanisimasa: 5/10
