Rupert Wyatt két éves börtönfilmje valamilyen okból hanyagolt terjesztői szinten hazánkban. Kár érte, mert ennél sok, lényegesen gyengébben muzsikáló filmmel rugdalják lejjebb a fogyasztói ingerküszöböt, annyi esélyt, mint azok, a Menekülők (The Escapist) is megérne.

Klasszikus börtönfilm amúgy a Menekülők, legalábbis a témáját tekintve. Rabok ülnek a dutyiban és meg akarnak szökni, szövetkeznek, tervet szőnek és megszöknek, ha sikerül. Az a bizonyos knézy-i plusz a kivitelezésében, narrációjában és dramaturgiájában keresendő és található meg. Egyik sem egy ördöglakat persze, de ami van, az legalább következetesen végig van víve a filmen. Volt is és nyilván lesz is a filmtörténetben irányban és térben párhuzamos, csak időben egymásból fakadó, de egymásra végig reflektáló cselekményszálat felgöngyölítő film, mondjuk börtönfilmben ilyet még nem láttam, ez tehát egy plusz. Főleg, hogy ügyes rendezői leleménnyel a végén úgy forr össze a két szál, hogy ezzel a néző egy olyan többletinformációnak jut birtokába, ami az egész addigi tortúrát, az egész filmet más megvilágításba helyezi.

Egy másik plusz a szűkszavú verbális kommunikáció. Szinte alig van a filmben dialógus, ami van, az pedig suttogva elejtett tőmondat. Pedig abszolút logikus, egy börtönben, ahol még a falnak is füle van, senki sem fog bőbeszédűen locsifecsizni a szupertitkos menekülési tervről... (A trailerben hallható majd' az összes párbeszéd.:) A duplapályán futó cselekmény bravúrosan fotografált (Philipp Blaubach), jól megrendezett jelenetekből áll össze, szinte némafilmszerűen. Mégis tökéletesen érthető az egész film így is, fényes bizonyítékául annak, hogy a film elsősorban mozgókép, és felesleges elmondani azt, ami úgy is látszik. Ehhez a vizuális nyelvhez adekvát és hiteles színészi játék is szükséges, ami viszont hiánytalanul megvan (lásd a stáblistát).

Ami baj van a filmmel, az máshol keresendő, és ha megvan, sajnos az egész addigi ügyes és tehetséges munkát idézőjelbe teszi: maga a mű értelme és tanulsága "botlik meg" a végére. Anélkül, hogy elspoilerezném, csak annyit árulnék el, hogy indokolatlan és a mű addigi folyamához képest indifferens a film végkifejlete, hangulatában, filozófiájában és erkölcsében, etikájában is. Tudom, ez így lila, de így érzem. Persze, lehet, hogy rosszul és/vagy félreértettem, ezért nem kaszálnám el ezt az amúgy tényleg érdekes (és fenntartva azt is, hogy megosztó) filmet. Asanisimasa: 6/10