Szerintem, A lázadás az első vietnami produkcióban készült zsánerfilm, amit láttam életemben. Az Indokínai-félsziget keleti oldalán kanyargó, hosszúkás ország filmművészetének mindössze néhány -bár figyelemreméltó- szerzői filmje (pl. Zöld papaya illata, vagy az idei Titanicon a Vergődés) jutott el Európába, de vietnami akciófilmet legfeljebb a legelvetemültebb ázsiaifilm-rajongók említhetnének meg. Persze, nehéz egy olyan országban virágzó filmipart építeni, ahol vagy háború zajlik, vagy Ho apó népi antidemokráciája. De azért valami ott is elindult...

A professzionális hongkongi, sőt amerikai akciófilmek mellekszereplőjekként, kaszkadőreként szép karriert futó Johnny Nguyen, Charlie nevű testvérével otthon, Vietnamban egy, a múlt század húszas éveiben, a francia megszállók, illetve a velük kollaboráló vietnamiak ellen történt lázadás történetét vitték filmre, amúgy tipikusan ázsiai modorban, rengeteg akcióval, némi szende romantikával és takarékosan, a százas szög egyszerűségével elmesélt, ám épp ezért világos, és gondolom, a történelemhez, történetiséghez is hű cselekménnyel. Nincs a filmen semmi szégyellnivaló, aki egy filmtől nem vár többet, mint a fentiekben leírtak, akkor ez egy 100%-os alkotás. Képileg gyönyörű, mint ahogy általában a távol-keleti filmek mindig is, a sztori pedig nem egy ördöglakat, de azért rendelkezik azzal a minimális meseszerűséggel és egzakt, történelmi hitellel, hogy még a finnyásabbak is érdekesnek találják. Az akciójelenetek és az epikus részek aránya a műfajban optimálisnak mondható 60:40, ami önmagában már garancia arra, hogy nem fogunk unatkozni. A harci és verekedős részek még távol-keleti mércével mérve is virtuóz módon lettek előadva, és ami a fő, ezek a jelenetek nincsenek agyon vágva. E filmben egy snittben lehet látni, ahogy az egyik szereplő dupla fordulatos köríves rúgással veszi le a másik fejét, miközben annak freccsen a véres nyála, stb., ahogy az az ilyen jelenetekben lennie kell (kéne). De van hagyományos lövöldözéses, robbantós, valamint üldözéses szcéna is, úgyhogy... Többet mindek beszélni egy ilyen filmről, aminek a vége jó, mert annak úgy kell lennie. (Már kérdés, hogy a filmben ábrázolt események végül is csupán elvetélt próbálkozások maradtak, a franciák pedig még sokáig ott tetvészkedtek az országban, aztán ahogy végre sikerült őket hazazavarni, jöttek ugye nemsokára Rambóék.) Asanisimasa: 7/10