Nagyon szórakoztató néha elővenni efféle régivágású, komótos filmeket. '69-ben még az óra is lassabban ketyegett, a dialógok úgy peregtek, mint ahogy ma a nagyvezír szónokol híveinek a nagygyülin, lassan, érthetően, hogy mindenki megértse. De minden megvan már ezekben a filmekben, ami ma, villannak cicik, van akciójelenet is, autósüldözés, trükkös szökés, stb. Nem is értem, hogyan fertőzhették efféle filmekkel a szocialista közerkölcsöt (és amerikaiakkal miért sokkal kevésbé), de tény, hogy valahogyan a francia és olasz krimik rendre bekerültek a magyar mozikba is, így Alain Delon például nálunk is olyan óriási sztár volt, mint mondjuk Franciaországban. Abszolút működik a Szicíliaiak klánja is ma, Henri Verneuil mesterien rakta össze ezt a filmet, valahogyan úgy, ahogy a régi mesterek végezték dolgukat, bármi legyen az. Olyan ma megnézni ezt a filmet, mint beülni egy hatvanas években menőnek számító autóba, mondjuk egy olyan Mercédeszbe, amelyiknek elöl egymás felett voltak a lámpái. Nem volt még fejtámla, az utastérben és a műszerfalon a fa még tényleg fa, a bőr bőr és a nikkelezett díszlécek is nikkelezett fém. A sebességmérő pedig mintha egy vekkeróra lenne, de az egész autó süppedt: a vezető és utasok az ülésbe, maga a kocsi az országútra. Majd lomhán nekilódult és hömpölygött. A motor békésen és joviálisan duruzsolt, míg céljukba nem juttatta utasait. Cikázni, gyorsulási versenyeken menőzni nem lehet vele, bár, ha hagyunk neki időt, tán még a kétszázat is eléri. Masszív minden még itt, de az utasok sem azt nézik, hol a légzsák, meg miért nincsenek fejtámlák, ABS meg biztonsági öv. Maga az egész en bloc sugallja a régi idők biztonságát.
Megdöbbentő viszont, hogy az idős Jean Gabin, vagy a franciák örökös kemény zsaruja, Lino Ventura milyen modernül játszik! Semmi felesleges teatralitás, semmi eltúlzott gesztus... ha élnének, ma is kaphatnának szerepeket bármilyen filmben. Ekkorra már Delon is megtanult játszani, így ő sem lóg ki a képből. Ahogy pedig a tengeri szél borzolja a haját, nyilván csajok millióinak szíve dobbant meg egyszerre. De a fiúk is kaptak ebből a filmből merész jeleneteket, ennyi meztelen nő eddig tán még sehol nem látszódott normál filmen, mint itt. Na és akkor mindehhez hozzájön Morricone dorombos, cencegő elektromos zongorás filmzene-slágere! 130 perc a film, de ha valahogyan összébb préselnénk mondjuk 100 percre, úgy, hogy semmi ne maradjon ki belőle, még mai szemmel is tökéletesen működne. De így is, sétálósan, öregesen, meg-megállva is nagyon bírtam! Asanisimasa: 8/10