Hát, azt mindenképpen elérte Volker Schlöndorff e filmmel, hogy igen komolyan felkeltette a szépirodalom iránt már régóta szunnyadó érdeklődésemet: Michel Tournier A Rémkirály című regényét egészen biztosan el fogom olvasni a közeli jövőben. Ennyi mindenképpen lejött A rémkirály című filmből, ha úgy nézzük, ez nem kevés. Amúgy viszont, sokkal több pozitívum sajnos nem nagyon található.

Nyilvánvalóan az alapanyagul szolgáló regény, illetve annak cselekménye egy igen összetett, gazdag és súlyos szimbólumokkal teli, komoly mű, azonban Schlöndorff (Jean-Claude Carriére igen komoly irodalmi és filmírói tapasztalatainak segítségével súlyosbítva) a filmszerűség érdekében, valószínűleg németes precizitással kigyomlált mindent, mi különlegessé és fontossá tette a művet; még annak sajátos narrációját is megváltoztatta, csupán a lecsupaszított történet vázát tartotta meg. Még így is látszik, hogy nem akármilyen történetről van szó, azonban maga a film dülöngél, szinte jeleneteire esik szét. Némelyik ezek közül (pl. az elképesztően erős szimbolikájú utolsó jelenet, melyben Abel, nyakában a megmentett zsidó gyerekkel süllyed bele a jeges iszapba) még így is úgy üt, mint a pöröly, miattuk feltétlenül érdemes a filmet megnézni.

Mindenképpen hiba volt John Malkovichra osztani Abel szerepét, az együgyű, mégis igen összetett személyiség bonyolult hozadékokkal terhes életpályáját néhány bamba nézéssel, a szokásos malkovich-os manírokkal nem lehet eljátszani. Malkovichnál lényegesen felkészültebb, kísérletezőbb, a szerepre igen komoly pszichológiai alapossággal felkészült színészt kellett volna választani erre a szerepre. Nem hiszem azonban azt sem, hogy például Schlöndorff eredeti választása, Gérard Depardieu jobb lett volna erre a szerepre. Ezekből a szereposztási variációkból én nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy Schlöndorff alapjaiban rosszul gondolkodott a műről.

A film képi világa semmi újat nem hozott az Oscar-díjas Bádogdobhoz képest, ugyanaz a szín- és képdramaturgia, csak éppen majd' húsz év telt el azóta. Ráadásul, ez egy másik film, mégha nyomokban erős párhuzamok is fedezhetők fel a kettő között. A pontos mellékkarakterek, köztük Volker Spengler elemi Göring-figurájával, valamint a hiteles környezet ellenére a komoly tekintélyel bíró Schlöndorff mégiscsak egy átlagos "idióta a háborúban"-típusú képeskönyvvé redukálta a minden bizonnyal ennél cizelláltabb és mélyebb adaptálásra méltó alapművet. Nagy csalódás a film. Asanisimasa: 5/10