asanisimasa

Anima = lélek, átvitt értelemben: kísértet, szótagolva: asa-nisi-masa, magyarul: kivi-sévér-tevet, ahogy az Fellini 8 és fél című filmjében szerepel. Kérdések, javaslatok, ajánlatok, munka, állás, effélék: efespontasanisimasakukacgmailpontcom . A posztok végén lévő pontozás szimpla tetszési mutató, semmi több. Azt mutatja, hogy az adott film mennyire tetszett. A címkefelhő helyett használd a 'keresés' opciót a jobb oldali oszlopban. Kiválóan működik, ha egy szóra, egy kifejezésre, az adott rendező vagy színész családnevére keresel rá.

Friss topikok

A rémkirály (Der Unhold,1996)

2010.07.24. 11:45 efes

Hát, azt mindenképpen elérte Volker Schlöndorff e filmmel, hogy igen komolyan felkeltette a szépirodalom iránt már régóta szunnyadó érdeklődésemet: Michel Tournier A Rémkirály című regényét egészen biztosan el fogom olvasni a közeli jövőben. Ennyi mindenképpen lejött A rémkirály című filmből, ha úgy nézzük, ez nem kevés. Amúgy viszont, sokkal több pozitívum sajnos nem nagyon található.

Nyilvánvalóan az alapanyagul szolgáló regény, illetve annak cselekménye egy igen összetett, gazdag és súlyos szimbólumokkal teli, komoly mű, azonban Schlöndorff (Jean-Claude Carriére igen komoly irodalmi és filmírói tapasztalatainak segítségével súlyosbítva) a filmszerűség érdekében, valószínűleg németes precizitással kigyomlált mindent, mi különlegessé és fontossá tette a művet; még annak sajátos narrációját is megváltoztatta, csupán a lecsupaszított történet vázát tartotta meg. Még így is látszik, hogy nem akármilyen történetről van szó, azonban maga a film dülöngél, szinte jeleneteire esik szét. Némelyik ezek közül (pl. az elképesztően erős szimbolikájú utolsó jelenet, melyben Abel, nyakában a megmentett zsidó gyerekkel süllyed bele a jeges iszapba) még így is úgy üt, mint a pöröly, miattuk feltétlenül érdemes a filmet megnézni.

Mindenképpen hiba volt John Malkovichra osztani Abel szerepét, az együgyű, mégis igen összetett személyiség bonyolult hozadékokkal terhes életpályáját néhány bamba nézéssel, a szokásos malkovich-os manírokkal nem lehet eljátszani. Malkovichnál lényegesen felkészültebb, kísérletezőbb, a szerepre igen komoly pszichológiai alapossággal felkészült színészt kellett volna választani erre a szerepre. Nem hiszem azonban azt sem, hogy például Schlöndorff eredeti választása, Gérard Depardieu jobb lett volna erre a szerepre. Ezekből a szereposztási variációkból én nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy Schlöndorff alapjaiban rosszul gondolkodott a műről.

A film képi világa semmi újat nem hozott az Oscar-díjas Bádogdobhoz képest, ugyanaz a szín- és képdramaturgia, csak éppen majd' húsz év telt el azóta. Ráadásul, ez egy másik film, mégha nyomokban erős párhuzamok is fedezhetők fel a kettő között. A pontos mellékkarakterek, köztük Volker Spengler elemi Göring-figurájával, valamint a hiteles környezet ellenére a komoly tekintélyel bíró Schlöndorff mégiscsak egy átlagos "idióta a háborúban"-típusú képeskönyvvé redukálta a minden bizonnyal ennél cizelláltabb és mélyebb adaptálásra méltó alapművet. Nagy csalódás a film. Asanisimasa: 5/10

A bejegyzés trackback címe:

https://asanisimasa.blog.hu/api/trackback/id/tr782172586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr. No 2010.07.25. 09:15:18

Pontos a kritika. Ez a Schlöndorff-film nem jó másra, mint felkelteni az érdeklődést a könyv iránt. Én nagyon vártam, mivel előbb (még gimnazista koromban) olvastam a könyvet, és nagy kedvencem volt. (Tournier-től még javaslom a Péntek, avagy a Csendes-óceán végvidéke című regényt, a Robinson-történet egészen sajátos feldolgozása.) Hozzád hasonlóan én is elhibázottnak tartottam Malkovichot a főszerepben, a magam részéről, ha ezen gondolkodok, mondjuk Jean Renot tudnám elképzelni fülig szőrösen. Hogy pszichológiailag ki tudná-e dolgozni, azt viszont nem tudom. És abban is igazad van - a regény olvasása nélkül, riszpekt -, hogy maga a koncepció elhibázott. Tiffauges a regényben sokkal-sokkal vészjóslóbb figura, aki folyamatosan ingadozik a két archetipikus minta, Szent Kristóf és Gilles de Rais (Kékszakáll) között. És egyáltalán nem együgyű. Persze, egy jó adaptációnak, vagy bármilyen az eredetitől eltérő műnemű újraalkotásnak nem feltétele a szöveghűség, vagy bármilyen hűség, de ez a film semmit nem tesz hozzá az eredetihez, viszont teljesen lebutítja. Viszonya az eredetihez olyan origamivá teszi, amire ráléptek.

Dr. No 2010.07.25. 09:16:55

@Dr. No: Ja, és nagyon súlyos eltérés a regényhez képest: a filmben a főszereplő tulajdonképpen ártatlan volt. A regényben egyáltalán nem az.

Nazarin 2010.10.22. 21:22:36

Én a filmet láttam előbb, tíz évvel ezelőtt, még középiskolás koromban; az akkori ízlésemmel nem tűnt annyira rossznak. Jóval később elolvastam a könyvet is. Mindenesetre van ennél sokkal gyengébb Schlöndorff-film is, A szolgálólány meséje, ott valószínűleg már az alapanyag sem lehetett valami ígéretes. Az tényleg iszonyatos.
süti beállítások módosítása