Azon kívül, hogy Bauer Buci Almeida Zoli megmérkőzik Dr. Lightmannel, nagyon semmi...
Csak a 12 majom című Terry Gilliam-filmet tudom ajánlani mára, még akkor is, ha én nem nagyon szeretem. Többször láttam, olykor egyszerűen idegesített, hogy Gilliam milyen görcsösen igyekszik mindent elképzelhetőt (sőt, még azon túlit is) elkövetni annak érdekében, hogy Bruce Willist és Brad Pittet komolyan vegyem, olykor pedig mérhetetlenül untam, mint általában az ehhez hasonló disztópikus baromságokat. Azt elismerem, hogy van egy (súlyos és nyomasztó) atmoszférája a filmnek, Pitt pedig tényleg jó, Gilliam azonban ezt a filmet egy súlyosan depressziós időszakában követhette el, mintegy terápiás céllal - még saját életművében sincs a dobogón. Akiknek viszont elege van már a nyári, kötelező, napsugaras életérzésből és/vagy egyébként is szívesen merülnek el közepesen súlyos paranoiától gerjesztett világvégét terjesztő konspirációs teóriákban, azok e filmben megtalálhatják a remény hangjait. Ízelítő:
