Valahogy olyannak tűnik ez a Repo Men című film, mintha egy mikroköltségvetésű spanyol vagy mondjuk, dél-koreai scifi-kultfilm sok pénzből, igazi sztárokal elkészített hollywoodi remake-je lenne... De nem az, Miguel Sapochnik kaszabolós-szeletelős scifi-déja vu revüje kvázi eredeti mű. Annak viszont nem túl jó, sőt.
Szinte érezni a filmen az azon dolgozó szkriptdoktorok, forgatókönyvírók, kreatív producerek és más okosemberek homlokán sűrű sorokban gyöngyöző izzadságcseppeket, annyira erőltetetten bonyolódik az amúgy faékegyszerűségű cselekmény. Össze van itt kérem kutyulva minden Ridley Scott Szárnyas fejvadászától kezdve az összes azóta elkészült A, B és az ábécé összes betűjével minősített, legkülönbözőbb színvonalú cyber-, mátrix- és robot-filmekig, sőt egészen Dexter vérnyomszakértő barátunk mambóritmusú, morbid henteléséig, a klasszikus kreatív főzés receptje szerint: egy picit innen, egy picit onnan. Az innen-onnan összelopkodott motívumok könnyebb összepasszítására egy meglehetősen banális fordulatokkal operáló, szögegyszerű sztori szolgál, melynek értelmezéséhez nem árt a logika szokásosnál szabadabb, megengedőbb használata. Két kemény csávó a film főszereplője, akik egy emberi szervimplantátumok kezelésével foglalkozó gigacég megbízásából tevékenykednek: amelyik kuncsaft nem tudja fizetni a beléépített implantátum horrorisztikus árának törlesztését, abból brutális egyszerűséggel kiszedik azt. Na persze, hogy az egyikük különös okokból átkerül az adós oldalra. Lesz még szerelmes szál is, mutatóba, romantika nélkül. És sok akció, spriccelő vér, késes, fűrészes, kalapácsos verekedés. Aztán nagyjából ennyi is, mintha ugyan felvetődne pici szándék arra nézve, hogy talán elfilózgatunk azon, hogy mettől meddig ember az ember, és hogy mitől az, de ezt szépen elmossák az első szemünk közé spriccelő vércseppek. Néhol indokolatlanul/érthetetlenül cinikus humorú, agyatlan hentelés, mint egy közepes B-moziban.
Forest Whitaker vagy Jude Law, ahogy mondani szokás, még a telefonkönyvet is eljátszák, ha kell, így megküzdenek ezzel a két idióta szervbehajtó karakterrel is, bár Law a végén már-már szegény Stallonénak hasonló(an gagyi) drámai szituációban mimikáját is megidézi erőlködésében. Rajtuk nem múlik ez a film, teszik a dolgukat. Látványban is rendben van, kicsit darkos, sötét, utópikus feelinget közvetít a mozi, a buta sztorit kell csak megemésztenünk. Néhány extra-tejszínhabos vasárnap délutáni sütivel elmegy a film, de taposni nem muszáj megtekintéséért. Asanisimasa szerint: 5/10
